Borsznobok kápolnában, palotában

A fabódéból a téren vedeljen, aki nem borsznob, mi oda nem megyünk, nincs is elég hely, hogy ott bele tudjunk mászni a poharunkba. Amikor mi borsznobok összejövünk, minimum 25 bort kóstolunk meg, de csakis a legjobbakat, amelyeket később borblogokon fikázunk. Ha a borba nem tudunk belekötni, legalább a termelőbe belekötünk, mert mi mindenkinél jobban értünk a borhoz. Is.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Borsznobok a Cellában (fotó: Laufer László)
[/caption]Amikor mi borsznobok összejöttünk pénteken a Cellában, forgatni a borokat, szagolgatni a tanninokat, csámcsogni a bort és bólogatva okos pofákat vágni, minderről tudomásunk sem volt. Mert a mintegy 250-300 borkedvelő, aki ott volt ezen a délutánon/estén, egyszerűen csak jól érezte magát. Biztos volt köztünk tudálékos vagy szőrszálhasogató is, ahogy ennyi ember között mindenütt van, de a leginkább az volt a jó, hogy az egész nem ment el rossz irányba. Emberek beszélgettek, kóstolgattak, találkoztak, ennyi volt csupán. A tavalyihoz képest sokkal többen jöttek el, sokkal többet maradtak és sokkal többet tudtak kérdezni a termelőktől is, akik szerencsére szép számban maradtak. Sajnos, nem mindenki, amiért nagy kár, mert ezzel csak azt jelzi a borász, hogy számára nem olyan fontos a fogyasztó, a vásárló. Ezt nem mi állítjuk, ez a közönség véleménye, mi csak továbbítjuk.

Amikor mi borsznobok összejöttünk pénteken a Cellában, mindannyian kerestünk egy bort. A bort. Amivel még nem találkoztunk, ami most okoz majd katarzist. Mondok egy ilyent: HáromFiú Cuvée. Nem hétköznapi bor, nem is annyi az ára, de elszállva sincs magától. Néha egy ilyen bor alakítja az ünnepet a szürke hétköznapból. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljesen ismeretlen volt, de egyszer nagyon rég kóstoltam, még hordóból, szinte az összerakás után pár nappal.

Nem is tetszett, bevallom. Akkor a pincészet kékfrankosára és pinot noirjára tettem le a kisesküt, erről a borról meg is feledkeztem. Mígnem a múlt héten nagy lelkesen rámköszönt. Illedelmes, udvarias gyerek vagyok, elfogadtam a köszönését, pohárból ismerkedtünk tovább. Szekszárdias ez a bor, fűszerekkel és gyümölcsökkel telik meg az illata, nem teljesen kerek még, nem egészen összesimult, de nagyon karakteres. Kortyban is folytatja ezt, nincs visszaesés, egész jók a savak, kellenek ahhoz, hogy ebből legyen későbbre is. Mert ez a bor se mára lett tervezve, azonnali bontásra, fogyasztásra. Ahogy a legtöbb jó magyar bort, majd biztosan ezt is sokkal korábban megisszuk, mint ahogy a csúcsát elérné.

Én azonban teszek belőle félre legalább egy-két ládával, mert egykorúak a fiammal és gyűjtöm a tételeket, amelyekről feltételezem, hogy megérik a 2025-öt. Időnként bontunk egy-egy palackkal, nézegetjük, hogy fejlődik, a kor vajon szépít-e majd? Sokat nem kell, csak csiszolgatni imitt-amott, beérni, megkomolyodni. Mert a neve is mondja, ez még csak három fiú. Lesznek ebből még férfiak.

És amikor mi borsznobok összejövünk most csütörtökön Budapesten, az Ybl Palotában, bízom benne, hogy megforgatjuk a borokat, keressük majd az illatban a gyümölcsöket, jókat kortyolunk, de mindig tartjuk a mértéket. Mert a borban is azt a szépséget keressük, amit a művészetekben, a nőkben, a tájban. Nem csak isszuk, mert nekünk több az ivásnál a bor, a dugásnál a nő, a kötelezők rövidennél az irodalom. Nem sorolom. Én ott leszek, újra kóstolom a HáromFiút és a többieket. Tartsanak, tartsatok velem!

Szeleshát Szőlőbirtok és Pincészet
HáromFiú Szekszárdi Cuvée 2007
A Hordó Borszaküzlet, Pécs,
Ára: 3350 Ft