Csodák a tettyei barlang mélyén

A barlang egyik különleges látványossága az egyik terem mennyezetén kapaszkodó sárkányszobor. A Halál, fehér köpenyében, „aki” a múlt század elején, 1906-ban a tettyei mésztufabarlangban kialakított „vursliszerűség” – „A pokol kapuja” elnevezést kapta – egyik elemeként még komoran riogatta az aprókat sikkantó dámákat, nem kapott új lehetőséget.

A pénteken hatalmas érdeklődés mellett megnyitott, s nem borzongató barlangtúrának, hanem kultúr- és geológiatörténeti bemutatóhelynek szánt, értékes és nagyon érdekes látványosságnak bátran nevezhető barlang új berendezői a Halált kihagyták. Nem hiányzik, hiszen ezt a különleges, a természet által kialakítotte és mesterséges járatokkal összekötött föld alatti üregrendszert, ha kellett, vaksötétben is folyamatosan használták és lakták a régi pécsiek.

Havasi Ildikó geofizikus, a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság geológiai és barlangtani referense kalauzol bennünket a föld alatt. Nem vagyunk nagyon mélyen, az egyik, lánccal elzárt nagyobbacska oldalfülkénél a felszínre vezet egy kürtő. Itt látni, 10-12 méter magas kőzetréteg fedi a barlangot. Mégpedig mésztufa. Pontosan olyan, amilyent a felszínen például a Melegmányi völgy fürge kis patakja lépcsőinél láthatunk.

[caption id="" align="alignleft" width="278"] A sárkányszobor a régi, mutatványos barlangot idézi - az új kiállítás már a természeti és történeti különlegességekről szól
[/caption]

Évtízezredeken keresztül folyt bőven a Tettyei forrás, vize tele volt vízgyűjtő területe mészkövéből kioldott kalciumkarbonáttal, s ez az anyag a felszínen mohón takart be mindent, követ, leveleket, ágakat, sőt, fatörzseket. Ezeket, vagy csak a helyüket, hiszen a szerves anyagok a pergő idő néma parancsára elkorhadtak, mind megmutatja Havasi Ildikó. A mésztufa lerakódása csak 1892-ig tartott. Akkor ugyanis a város vízellátása érdekében vezetékbe kényszerítették a forrás vízét, s többet a felszínen nem játszadozhatott az útjába kerülő akadályokkal, nem burkolhatta be puha karbonátköpenyébe.

Fantasztikusan gazdag a Mecsek barlangokban, s a tettyei nem is tartozik a nagyok közé. „A 2004. évi térképezés során hossza 243,8 méternek adódott.” – olvasom Havasi Ildikó egyik tanulmányában. Ám nem akármilyen séta ez. Pazarul megcsinálták, hogy a turisták, a nagyközönség, helyi ritka értékeit megbecsülő pécsi látogatói számára bejárhatóvá tegyék. Ha nem is végérvényesen, de vezető nélkül – másként nem is indulatunk neki – könnyen belezavarodhat a fülkék, természetes és mesterséges járatok első pillantásra átláthatatlannak tűnő labirintusába ezt a föld alatti világot megnézni akaró.

És nem csak látni lehet a barlangban. Érezni is, túl 13-14 fokos hőmérsékletén. Valami más közeg, talán az Idő is megfogalmaz néhány halk mondatot. Az egyik, a boltozat felől a felszín felé törekvő kürtőbe két jókora malomkő ékelődik. Triász korú vörös homokkőből – ez a Mecsekben nem, de itt „idegen elem” – faragottak. Vélhetően éppen a Tettye-patakra felfűzött hajdani malmok valamelyikében feleslegessé vált őrlőkövek jutottak ilyen különös sorsra. Mondhatnánk, ezeket senki sem „ide tette”, szemben például az úgynevezett Gombateremben berendezett, a múlt századelőt idéző lakószobával. Kialakítását szintén az Idő diktálta, itt valóban laktak emberek.

Mutat egy nagyobb fülkét is Havasi Ildikó. Ennek a Tettye felől volt egy szűk, hosszú bejárata. Amikor 2004-ben felmérték az akkor már hosszú évek óta elzárt barlangot, itt ágyat, matracot, s egyéb olyan dolgokat találtak, melyek egyértelművé tették, hogy még a közelmúltban is volt lakója a barlangnak. Sűrű volt az a csend és sötétség, mely körbeölelte.

Most már sejtelmes, hol sárgás, máshol ezüstösebb fények világítják meg a barlangbelsőt, kíváncsivá téve a látogatót: mi lehet a fényfoltok után? Mindig találni valami érdekeset. Néhol a kőzetalkotó folyamatok „kéznyomával”, máshol az emberi használat maradványaival, vagy éppen egy ügyes kézzel a mostani nyitásra készített makettel találkozhatunk, mely a felhőktől indulva mutatja a tettyei víz útját, át a hegyen, át a mészkőrepedéseken, eljutva a barlangig, forrásig, a mai felhasználókig. Egy okos ötlet és sok munka árán egy újabb pécsi nevezetességig.

A lezárást kovácsoltvas kapuval oldották meg. Mögötte, már a mésztufába mélyítve alakították ki a fogadórészt. A barlang kiépítésénél fontos szempont volt, hogy a mozgáskorlátozottak számára is látogatható legyen. A járatok padozatát olyan mértékig süllyesztették, hogy kényelmes legyen a körséta.

A könnyebb túravezetés érdekében a két északi irányú járatot egy új mesterséges vágattal kötötték össze. Ott, ahol tartani lehetett a kőzetpotyogástól, megerősítették a boltozatot.

A barlang termeit, folyosóit végigjárva földtani, helytörténeti kiállítás fogadja a látogatókat. Kellemes hőmérsékletben egy érdekes, talán ha egyórás séta. Nagyon megéri. Már csak arra gondolva, hogy már száz évvel ezelőtt is milyen örömteli szenzációt jelentett elődeinknek.

A barlang üregeit a Tettye-patak alakította ki, édesvízi mészkőben. Ilyen Magyarországon csak Lillafüreden és Budán van. A felszíni vizek elnyelődése miatt az üregek fokozatosan szárazra kerültek, ezeket kötötték össze, használták később az emberek.

Adott más „hasznot” is a mésztufabarlang: az üregeiben lerakódott finom iszapot pipaagyagként is hasznosították a pécsiek.

Örömmel jelezhetjük, mikép a legutóbbi hetek valóságos forduló pontot fognak képezni a Tettye történetében, amennyiben az említett eddig ismeretlen volt barlangüregek föltárásával oly természeti alkotásokat varázsolt elénk a Tettye földalatti világa, mely messze földön – bízvást mondhatjuk – hazánk határain túl is, versenytárs nélkül fog vezetni... Maga a kőzet, melyben az üregek képződtek... aenok alatt leülepedett mésztufa... szederkő, mészkarbonát kőzetből áll...

A barlangban folyó munkálatok már addig is annyira haladtak, hogy remélhetőleg a juniusi ünnepély alkalmával, a nagy közönség részére városunk ez új látványossága, legalább annak egyik ágazata már be lesz mutatható.”

(Pécsi Napló, 1906. május 31. Miskovszky Emil, a Mecsek Egyesület barlangkutató szakosztály vezetője)

Óriási, 14 méter hosszú sárkány terül itt el a barlang felső részén, most buvik elő a földből, karmaival kapaszkodik a mennyezetbe...

Hatalmas ichtioszaurus függ a levegőben, egy oromra támaszkodva. Majd kék tóhoz érünk, melynek azúrszinű vizéből élénken kandikálnak ki a békák, míg a szemben lévő gombaterepen még a gombatudósoknak is érdekességet nyújt a Zsolnay gyár. ”

(„Duhaj”, Pécsi napló, 1906 július)

Nyitva tartás: október 1.–április 30: 10–18 óráig, május 1.–szeptember 30.: 10–19 óráig.

Vezetések félóránként indulnak, az utolsó vezetés zárás előtt 30 perccel kezdődik.

Belépő: felnőtt 600 Ft, 18 éves korig 400 Ft, 2 éves kor alatt ingyenes.

A lezárást kovácsoltvas kapuval oldották meg. Mögötte, már a mésztufába mélyítve alakították ki a fogadórészt. A barlang kiépítésénél fontos szempont volt, hogy a mozgáskorlátozottak számára is látogatható legyen. A járatok padozatát olyan mértékig süllyesztették, hogy kényelmes legyen a körséta.

A könnyebb túravezetés érdekében a két északi irányú járatot egy új mesterséges vágattal kötötték össze. Ott, ahol tartani lehetett a kőzetpotyogástól, megerősítették a boltozatot.

A barlang termeit, folyosóit végigjárva földtani, helytörténeti kiállítás fogadja a látogatókat. Kellemes hőmérsékletben egy érdekes, talán ha egyórás séta. Nagyon megéri. Már csak arra gondolva, hogy már száz évvel ezelőtt is milyen örömteli szenzációt jelentett elődeinknek. Édesvízi mészkőben alakult ki Geológiai értelemben fiatal barlangról van szó, pár tízezer éves lehet. Eredetileg több bejárata is volt, ezeket idővel felszámolták, csak egyet hagytak nyitva. Megmaradt még a Rókalyuknak nevezett meredek kürtő, ezt most ugyancsak elzárták.

A barlang üregeit a Tettye-patak alakította ki, édesvízi mészkőben. Ilyen Magyarországon csak Lillafüreden és Budán van. A felszíni vizek elnyelődése miatt az üregek fokozatosan szárazra kerültek, ezeket kötötték össze, használták később az emberek.

Adott más „hasznot” is a mésztufabarlang: az üregeiben lerakódott finom iszapot pipaagyagként is hasznosították a pécsiek. „...hazánk határain túl is, versenytárs nélkül fog vezetni” „Csendben, eddig csak kevesek által tudva, de annál lázasabb munkával, egy természet adta bámulatos alkotás áll jelenleg feltárás alatt, városunk közvetlen közelében, a Tettye alatti mésztuffa szirtekben, melynek hasonmása hazánkban egyáltalában nincsen s a távol nyugaton is csak világ emporiumok közelében vagy fejedelmi birtokokon... is miénk mellett eltörpülő dimensiókban és mesterséges utánzatban található fel...

Örömmel jelezhetjük, mikép a legutóbbi hetek valóságos forduló pontot fognak képezni a Tettye történetében, amennyiben az említett eddig ismeretlen volt barlangüregek föltárásával oly természeti alkotásokat varázsolt elénk a Tettye földalatti világa, mely messze földön – bízvást mondhatjuk – hazánk határain túl is, versenytárs nélkül fog vezetni... Maga a kőzet, melyben az üregek képződtek... aenok alatt leülepedett mésztufa... szederkő, mészkarbonát kőzetből áll...

A barlangban folyó munkálatok már addig is annyira haladtak, hogy remélhetőleg a juniusi ünnepély alkalmával, a nagy közönség részére városunk ez új látványossága, legalább annak egyik ágazata már be lesz mutatható.”

(Pécsi Napló, 1906. május 31. Miskovszky Emil, a Mecsek Egyesület barlangkutató szakosztály vezetője) Lelkes méltatás „A legszebb alakulat ez a bejáró tágas, szabályos boltivvel, melynek a természet által kölcsőnzött méltóságához ismét hozzájárul a kultúra: villanyteknika fejti ki, itt és az egész barlangon át a maga szépségeit.

Óriási, 14 méter hosszú sárkány terül itt el a barlang felső részén, most buvik elő a földből, karmaival kapaszkodik a mennyezetbe...

Hatalmas ichtioszaurus függ a levegőben, egy oromra támaszkodva. Majd kék tóhoz érünk, melynek azúrszinű vizéből élénken kandikálnak ki a békák, míg a szemben lévő gombaterepen még a gombatudósoknak is érdekességet nyújt a Zsolnay gyár. ”

(„Duhaj”, Pécsi napló, 1906 július) Látnivalók föld alatt, föld felett Számos látványelem mellett – ilyenek a sárkány, a Tettye-, illetve barlang történetét bemutató animáció, a barlanglakás, a kőzetbemutató (mecseki kőzettípusok, illetve az ezekből készült jelesebb pécsi épületek), a karsztot bemutató működő makett – különböző tablókról is alapos ismereteket szerezhetnek a látogatók: a Tettye a magyar irodalomban, Reéh György (1862-1932), a Tettye koronázatlan királya, a Tettye eredeti, természetes állapotában és az ókorban, a középkorban, a török hódoltság idején, a XIX–XX. században.

Nyitva tartás: október 1.–április 30: 10–18 óráig, május 1.–szeptember 30.: 10–19 óráig.

Vezetések félóránként indulnak, az utolsó vezetés zárás előtt 30 perccel kezdődik.

Belépő: felnőtt 600 Ft, 18 éves korig 400 Ft, 2 éves kor alatt ingyenes. A sárkányszobor a régi, mutatványos barlangot idézi - az új kiállítás már a természeti és történeti különlegességekről szól -->