Csodákat kínál a Zselicben zakatoló kisvasút

[caption id="" align="alignleft" width="330"] Az almamelléki kisvasút történetét gazdag, gondosan kezelt kiállítás mutatja be az állomásépület múzeumában
[/caption]Sajgó Ferenc belenyúlt kincsestarisznyájába. Előhúzta onnan az almamelléki kisvasutat, a mező közepén épített, hűs forrásvizet kínáló, Jámborka nevet viselő hangulatos pihenőhelyet, megmutatta az Almás-patak eredeti forrását, a több mint 200 éves hatalmas bükköket, a páratlan szépségű, tavakat dédelgető Sasrétet. Mindez belefért egy délelőttbe.

Ám mi, ha nem is siettünk, de igyekeztünk. Akik azonban a Zselic szívének dobogását, szelíd szemének pillantását, lágy hangjai hullámzását akarják megismerni, azoknak persze nem elég egy fél nap. Talán egy hét... Ne sajnálják rá az időt, mert még ez a röpke távolság is, itt, a kisvasút almamelléki indulóállomása és Sasrét között, ontja a szépet, gombolyítja a békét. Sajgó Ferenc, a Mecseki Erdészeti Rt. szigetvári erdészetének igazgatója Abaligeten élt, ám azt mondja, szép ott is, de a Zselic varázsának ereje közelebb ért a szívéhez.

[caption id="" align="alignleft" width="225"] Maximum 12 kilométeres sebességgel zakatolhat Andrási Ferenc masiniszta
[/caption]Valóban, ahogy zakatol a kisvonat – most Andrási Ferenc a masiniszta az apró mozdonyban, a nyitott, a régi villamosokra emlékeztető vagon felől nézve sötét sziluettje ott elöl lehetne, akár legendás elődje, a kackiás bajszú Nagy Istváné is –, hiába csikorognak a kerekei, hiába dohog a C-50-es motorja, ez a halk táj ráteríti csendjét a zajokra. Nyúlánkra nőtt mezei virágok színes egyenruhába öltözött kettős őrfala között szalad a mindössze 60 centiméter széles sínpár. Magasan fent, az ég végtelen kékjében két vijjogó rétisas pazar akrobatamutatványokat mutat be.

Már az almamelléki „indóház” is marasztaló. Aranyos, tiszta kis múzeuma – kisvasúttörténet –, a még mindig álló hajdani magtár, a ragyogóan rendbetett egykori állomásépület, a játszótér, az emlékoszlop – „Százéves a kisvasút 1901–2001” – mellett Papp Tivadar kerületvezető erdész, egyben pályamester megmutatja az angolváltót is. Papp Tivadar amennyire elhivatott erdész, legalább annyira megszállott vasutas is – valóban, mintha muszáj lenne szeretni ezt a már-már játékszernek tűnő szerelvényt, cingár kis sínpályáit, pedig sok munkával jár gondozásuk –, azt mondja: ilyen több nincs is Magyarországon. Mármint angolváltó, melynek révén négy irányba is el tudják terelni a szerelvényeket. Igaz, 600 milliméteres vasút sem sok akad. És külön hajtánypálya sem. Az almamelléki kisvasútnak van, híre is ment, mert akadnak emberek, akik hajtánnyal szeretnek zakatolni, akár a maguk készítettel is, s itt erre is van mód.

[caption id="" align="alignleft" width="350"] A Sasrét egyik ékessége a pompás környezetben a Biedermann-vadászkastély
[/caption]Egy kis időre megállunk a Vital Szálló magasságában – ez kérem, ha van utas, benne foglaltatik az Almamelléki Erdei Kisvasút menetrendjében is –, az álmos délelőttben elnyúlva pihennek a halastavak. Megyünk is tovább Jámborka felé. Itt a következő megálló, közben egy-két helyen az apró mozdonyhoz-vonathoz képest aránytalanul nagynak tűnő andráskeresztek figyelmeztetnek, hivatalos vasúti pályán megyünk, sőt, egy ízben Andrási Ferenc még a kürtöt is megszólaltatja. Jámborka? Nem tudom, ki találta ki a nevét, s hogy miért lett ez, de a kiépített forrás, a fából pár éve készült, minden oldalán nyitott, ám padlásterében akár „szénás-szalmás-szállást” is kínáló pihenőhely tényleg a szelídséget sugallja. Sugallja? Diktálja. De hát ilyen ez az egész Zselic, széleshátú, lágy ívű dombjaihoz széttárt karokkal legszívesebben hozzásimulna az ember.

Itt azért elmondom, mennyire „hivatalos vasúti pályán megyünk”. Németh Rudolftól, a társaság osztályvezetőjétől, vasúti felügyelőtől hallom, hogy az almamelléki erdei kisvasútnak úgynevezett térségi pályahasználati engedélye van, aminek eredményeként kénytelenek az üzemeltetés során a „nagyvasutakkal” szemben támasztott követelményeknek megfelelni. Ez jogokat, kötelezettségeket is takar, ad abszurdum, mondja Németh Rudolf, ha a műszaki háttér ezt megengedné, akár IC-utasokat is szállíthatnának Budapestig... Ez persze lehetetlen, és csak az egyik oldala az üzemeltetésnek. A másik a szűk pályázati lehetőségek, különösen a működtetéshez reménytelen támogatáshoz jutni. Ezt kommentálva fogalmazza meg Sajgó Ferenc: „Az állam részéréről mérhetetlen a szenvtelenség a kisvasútakkal szemben!”

Menjünk inkább vissza békében, kattogva a síneken a Sasrét, a Kikerics Természetismereti Központ, a csodálatos vadászkastély, a fahíd, az ugyancsak fából épült, kibérelhető vendégházak, a hajdani népiskola, de talán elsősorban az ősbükkös felé. Mindegyikről érdemes lenne külön szólni. És Biedermann Rezső báróról. Ő építtette 1901-ben a kisvasutat, s ő a vadászkastélyt is. Szelleme még mindig itt lebeg, a festői környezetben magasodó kastély körül. És az ősbükkösben is. Annak idején, hogy amikor a kastély épült, vele szemben azért hagyatta meg ezt az erdőrészt – fái már akkor több mint évszázadosak voltak –, hogy szép kilátást adjon lakóinak. Most? Azt kell mondjam, nem igaz, hogy még ma is vannak ekkora fák! Harmincöt–negyven méteres magasságukkal, öles törzseikkel csak az idővel beszélgetnek, s bizonyos értelemben időtlenek is, hiszen ide erdész fűrésszel be sem teheti a lábát. Csak akkor, ha turistaútra, a tanösvényre omlik ókor-ókor egy-egy matuzsálem. A különleges érintetlenség persze megszülte mára különleges élővilágát is, a korhadó fatörzseket bontó gombáktól a farágó cincéreken át az odvakat kedvelő erdei állatokig. „Másfél méterre jött hozzám egy nyuszt!”. Határtalan a lelkesedés és szeretet az őserdő bükkjei iránt Sajgó Ferencben.

Gondolom, kialakul mindenkiben, akik nem sajnálják az időt, hogy az Idővel találkozzanak, Almamellék és Sasrét között.

a Somogy című lap 1900. november 11-i számában a zsurnaliszta Löbl Leo. Ennek a vonalnak a megépülte vetette fel az almamelléki kisvasút megépítésének gondolatát.

a csatlakozási lehetőséget a normál nyomtávú vasúthoz. Az első vonalrész Almamelléktől a németlukafai Cigányvölgyig készült el, 7,2 kilométer hosszan, s még ebben az évben, 1901-ben megépült

a szentmárton-pusztai leágazás is, majd a terecsenyi fűrésztelephez vezető, később a sasréti szárnyvonal, illetve a csikóréti leágazás. Vonóerő: ló, nyomtáv: 600 mm, sínrendszer: 5 és 7 kg/m, maximális emelkedő 34 ezrelék, minimális ívsugár: 30 m – ezek voltak a műszaki paraméterei.

Almamelléken kettő, Sasréten egy mozdonyszín van. Az előbbi helyen a múzeumban látható egy, a lóvontatást bemutató életnagyságú makett is.

Népiskolából erdei iskola

Hajdanában Sasréten iskola is működött, épülete ma a Kikerics Természetismereti Központnak ad helyet. 1910-ben kezdődött itt az oktatás, a bárói uradalom dolgozóinak kisgyermekei jártak ide tanulni. Első tanítója, Reichl Sándorné 1910-től 1947 végéig oktatta a mindenkori uradalmi gazdatiszt gondnoksága alatt működő intézményben a nebulókat. Harmadik, egyben utolsó tanítója Simon György volt, az iskola 1970. szeptemberi bezárásáig. 1953-ban még 29, 1966-ban azonban már csak 12 tanulója volt az iskolának, s ez a bezárásig ötre csökkent. Ma mint erdei iskola, a természet ismeretét és szeretetét szolgálja.

A kisvasutak napjai nagyszerű alkalmat kínálnak e sajátos közlekedési eszközök felfedezésére”, írta még 1995-ben publicisztikájában Lehoczky János. 1995 óta rendezik meg a Kisvasútak Napját, ez idén az almamelléki esetében május 10-én volt.

A jegyárak jelentősen módosultak, 2003-ban 100, 2006-ban 400 forintot kellett, idén 650-et kell fizetni a teljes árú jegyért.

A nyugdíjasok, diákok esetében ez 2008-ban 350 forint. Ha csoport igényli az úgynevezett kiállást – nevezhetjük különjáratnak is –, ezért a jegyárakon túl 8000 forintot kell fizetni.

Az erdei iskolai programokba, rendezvényekbe a kisvasút be van építve, mint ahogy a környéki falunapokba, szállodák programjaiba, fesztiválokba is.

a Somogy című lap 1900. november 11-i számában a zsurnaliszta Löbl Leo. Ennek a vonalnak a megépülte vetette fel az almamelléki kisvasút megépítésének gondolatát. Vonóerő és nyomtáv Biedermann építette a kisvasutat, a lukafai és sasréti erdőkben kitermelt fa és más mezőgazdasági termények szállítása érdekében, egyben

a csatlakozási lehetőséget a normál nyomtávú vasúthoz. Az első vonalrész Almamelléktől a németlukafai Cigányvölgyig készült el, 7,2 kilométer hosszan, s még ebben az évben, 1901-ben megépült

a szentmárton-pusztai leágazás is, majd a terecsenyi fűrésztelephez vezető, később a sasréti szárnyvonal, illetve a csikóréti leágazás. Vonóerő: ló, nyomtáv: 600 mm, sínrendszer: 5 és 7 kg/m, maximális emelkedő 34 ezrelék, minimális ívsugár: 30 m – ezek voltak a műszaki paraméterei. Keskeny pálya, komoly eszközpark Az egyetlen hazai 600 milliméteres nyomtávú kisvasút a Mecseki Erdészeti Rt. tulajdonában van. A személyszállításba, a turizmusba is bekapcsolt pályán jelenleg három C-50-es mozdony, két négytengelyes zárt, fűthető, 48 férőhelyes személyszállító, két nyitott személyszállító kocsi, két „MASZOLAJ” teherkocsi, egy Pannónia-motoros hajtány jár a síneken, s van egy kiállítási darabként látható MD 40-es bányamozdony, egy ugyancsak kiállított zárt faburkolatú kocsijuk is.

Almamelléken kettő, Sasréten egy mozdonyszín van. Az előbbi helyen a múzeumban látható egy, a lóvontatást bemutató életnagyságú makett is. Népiskolából erdei iskola Hajdanában Sasréten iskola is működött, épülete ma a Kikerics Természetismereti Központnak ad helyet. 1910-ben kezdődött itt az oktatás, a bárói uradalom dolgozóinak kisgyermekei jártak ide tanulni. Első tanítója, Reichl Sándorné 1910-től 1947 végéig oktatta a mindenkori uradalmi gazdatiszt gondnoksága alatt működő intézményben a nebulókat. Harmadik, egyben utolsó tanítója Simon György volt, az iskola 1970. szeptemberi bezárásáig. 1953-ban még 29, 1966-ban azonban már csak 12 tanulója volt az iskolának, s ez a bezárásig ötre csökkent. Ma mint erdei iskola, a természet ismeretét és szeretetét szolgálja. A felszámolások ellenére „Kevesen tudják, hogy merre is kanyarognak hazánkban e keskeny sínszálak. Alig hisszük el, hogy ami a helybélieknek csak fapados zötykölődés, az a turistának nagyszerű élmény, a külföldiek számára pedig igazi csemege. Európa talán leggazdagabb keskenynyomtávú, korlátozott közforgalomra is berendezkedett kisvasúthálózatával rendelkezünk az esztelen felszámolások ellenére.

A kisvasutak napjai nagyszerű alkalmat kínálnak e sajátos közlekedési eszközök felfedezésére”, írta még 1995-ben publicisztikájában Lehoczky János. 1995 óta rendezik meg a Kisvasútak Napját, ez idén az almamelléki esetében május 10-én volt. Keskenyvágányú különjárat A legutóbbi években a kisvasút semmilyen anyagot (fa, kő, termény) nem szállított, csak személyeket. Az utasok száma 2003-ban 7530, tavaly csaknem 9500 volt.

A jegyárak jelentősen módosultak, 2003-ban 100, 2006-ban 400 forintot kellett, idén 650-et kell fizetni a teljes árú jegyért.

A nyugdíjasok, diákok esetében ez 2008-ban 350 forint. Ha csoport igényli az úgynevezett kiállást – nevezhetjük különjáratnak is –, ezért a jegyárakon túl 8000 forintot kell fizetni.

Az erdei iskolai programokba, rendezvényekbe a kisvasút be van építve, mint ahogy a környéki falunapokba, szállodák programjaiba, fesztiválokba is. Maximum 12 kilométeres sebességgel zakatolhat Andrási Ferenc masiniszta Az almamelléki kisvasút történetét gazdag, gondosan kezelt kiállítás mutatja be az állomásépület múzeumában A Sasrét egyik ékessége a pompás környezetben a Biedermann-vadászkastély -->