Egy család akkor teljesedik ki, ha létrehozza a saját nyelvét

Váradi Marianna operaénekes, Pilinczes József színművész és nagyfiúk, Márkó a pécsi Jókai utcai lakást leginkább praktikussága miatt szereti: közel van mindenhez. A családfő ráadásul „megrögzött” Jókai utcai lakos, gyerekkorától kezdve végiglakta a Jókai utcát, élt a 35-ös és a 46-os számban is, most az 51. házszám a rezidencia. „Még óvodába is ide jártam, láttam, hogyan épül az iskola”, mondja.

A Hajdúságból Pécsre érkezett Mariannával abban minden- esetre egyetértenek, hogy a lakás egyrészt a kevés közös együttlét terepe, másrészt, amint csak tehetik, nekivágnak a természetnek.

– A színház, a szakma legnagyobb részt bentmarad a munkahelyen, bár persze mindig megbeszéljük az aktuális eseményeket. De Jóska is bent tanulja a szerepet, én pedig végképp nem teszem ki a szomszédságot annak, hogy itthon énekeljek vagy skálázzak. Az előfordul, hogy feljön egy-egy növendék, és akkor kicsit részesei lesznek a családi életnek, zenét hallgatunk, kapnak egy vacsorát.

A család menetrendje kötött:

6-kor kelés, hogy hármasban tudjanak eltölteni némi időt a nap kezdetéig. Mert arra egy színész és énekesnő esetében nincs semmi garancia, hogy délután vagy este „időben” hazatérjen.

– Ez a fiúnknak sem egyszerű, hiszen kicsi a valószínűsége, hogy mi oda tudunk érni egy szülői értekezletre, vagy elmegyünk egy kirándulásra. Ezért is ragaszkodunk hozzá, hogy bár már hatodikos, de elkísérjük az iskoláig, mert legalább addig is együtt vagyunk – véli édesanyai szerepkörben Marianna.

A színész apa pedig ugyanezért helyez különös súlyt arra, hogy ami kevés szabadidejük marad, azt tudatosan töltsék el:

– Járjuk a várost, amit én kiskorom óta úgy szeretek. Vannak saját helyeink, saját padjaink, titokgömbünk a Sétatéren. Ezeket ápolgatjuk, és amiket mi értékesnek és értelmesnek gondolunk, próbáljuk átadni a következő generációnak. Aztán majd ők eldöntik, hogy mennyire fontos nekik mindez. Én a családépítést valamiképp ebben látom: saját nyelvünket kell megfogalmazni.

És ebbe nagyon sok minden beletartozhat. Például az, hogy szép lassan kialakult: ők maguk varrják a ruháikat, alig vásárolnak valamit.

– Először az én fellépőruháim miatt fogtunk bele, de aztán a gyereknél is szinte egyszerűbb volt, hogy nem valahonnan örökölt, így-úgy kinéző ruhákba járt, hanem abban, amit mi készítettük. Állíthatjuk, hogy ebben teljesen profivá váltunk – mondják mindketten, érezhető büszkeséggel.

És bizony most, 2011-ben arra is gondolniuk kell, hogy az új művészeti törvény értelmében jóval tovább kell majd dolgozniuk, mint amire számítottak. Ezért is jó, hogy a Váradi–Pilinczes páros nagy természetbarátok, többféle aspektusból is.

– Amikor tehetjük, kimegyünk Bükkösdre, ahol aztán jöhet az erdőjárás, a gombaszedés. De gyűjtjük a gyógynövényeket, saját teakeverékünk van, meg többféle szirup – nem árt tudni, hogy ebből kóstoló is jár a vendégnek.

Mindezeket hallván az ember tényleg érezheti úgy, hogy a maga egyszerű módján a mindennapi élet is lehet művészet.  

Egy igazi művészházaspár, ahol mindenki végzi a maga dolgát

Váradi Marianna 1966-ban született. Szoprán operaénekesnő, aki az oratórium műfajában is otthonosan mozog. 1992 óta énekel a Pécsi Nemzeti Színházban, 1996 és 1998 között a Deutsche Oper am Reihn-Düsseldorf-Duisburg tagja volt. Oktat a Pécsi Tudományegyetemen, 2010-ben doktorált zenei előadó-művészetből.

Pilinczes József 1957-ben született, és már 32 éve, 1979 óta tagja a Pécsi Nemzeti Színháznak. Itteni munkája mellett jelentős szerepeket kapott a pécsi Harmadik Színházban is. Jelenleg a Rudolfban és Csárdáskirálynőben játszik.

M. K. -->