Egy nem annyira szép új világ – Moveast, harmadik felvonás

Minden túlzás nélkül a Moveast legjobban várt magyar versenyfilmje volt a Boldog új élet, hiszen azon kívül, hogy rendezőjét, Bogdán Árpádot akár a bölcsészkaron is elcsíphetjük néhanapján, a film máris komoly hazai és nemzetközi elismerést hozott rendezőjének. Kedd este aztán az is kiderült, hogy nem alaptalanul.

A lassan, ám feltartozhatatlanul gördülő történet főhőse egy fiatal cigány srác, aki pár éve került ki a nevelőintézetből. Korábbi életéből csak szilánkos emlékképek maradtak; az egykori nevelőjétől kikért aktái segítségével próbálja rekonstruálni múltját, ám hamar rá kell jönnie, hogy magát ezekben nem találja meg.

[caption id="" align="alignleft" width="325"] Közönségtalálkozó a Boldog új élet c. film alkotójával, Bogdán Árpáddal az Urániában (fotó: Borbás Mátyás)
[/caption]A fiú sivár életében minden pótlék, és ebből a létből próbál visszatalálni valamiféle korábbi, paradicsomi létbe, ami viszont talán sosem létezett. Ezt jelképezi a főszereplő reggeli rituális alámerülése a fürdőkádba – az anyaméh pótlékba -, avagy a szerelem- és társpótléknak beszerzett plakát.

A Boldog új élet legfőbb erőssége, hogy bár tipikus társadalmi probléma adja a hátterét, nem szociodráma. Bármennyire is hangsúlyos a főszereplő cigány identitása és egyben az önéletrajzi jelleg, a film által boncolt probléma, a gyökértelenség sokkal általánosabb jelenség, bárkivel megtörténhet bármilyen korban.

Itt kerül be a képbe a József Attilai és a becketti párhuzam: a Boldog új élet közvetlen előzménye egy József Attila utolsó hónapjairól színházi előadás háttereként felhasznált vetítés volt, és az anya keresésének motívuma, az egyes József Attila versekből megismert sivár városi tájak rendre visszaköszönnek a Boldog új élet beállításaiban. A film hangulata pedig Beckett műveinek kilátástalan, kiúttalan világát idézi.

Ebben persze oroszlánrésze van a film képi megvalósításának és zenei világának. A magány terei – egy üres mosdó, külvárosi folyosó, egy albérleti szoba, néptelen nagyvárosi táj – hosszú vágásokon keresztül kerülnek bemutatásra, míg a töredékes múlt gyorsan vágott képkockákon, rángatózó kamerakezeléssel kerül elő. A főszereplő magába fordulásával párhuzamosan a terek egyre jobban leszűkülnek, míg a végén csak az anyaméhpótlék kád marad, és a megoldás: Török Ferenc Overnightjával szemben itt nincs kijárat.[caption id="" align="alignright" width="325"] Bogdán Árpádot akár a bölcsészkaron is elcsíphetjük néhanapján (fotó: Borbás Mátyás)
[/caption]

A minimalista ihletettségű elektronikus zene tökéletesen passzol a képi anyaghoz és a szintén minimalista jellegű történethez, az együttes hatás pedig letaglózó – már ha el tudunk szakadni a történetelvű film konvencióitól, mert ha nem, akkor ezt a filmet messze kerüljük el.

Persze a Boldog új élet nem hibátlan alkotás: a film elején érződik némi tanácstalanság, és néha talán a freudiánus jelképek is túlságosan az arcunkba másznak, ám látszik: a rendezőnek világos koncepciója volt, és megvolt a tehetsége és a kitartása annak megvalósításához.

A vetítés után a rendező, Bogdán Árpád válaszolt pár percben a felmerülő kérdésekre: többek között kiderült, hogy a filmben rengeteg önéletrajzi elem akad, hiszen maga a rendező is nevelőotthonban élt 14 éves koráig. A színészek túlnyomó többsége egyébként amatőr, és bizonyos értelemben maga a rendező is, hiszen a filmhez a színházi szakmán keresztül érkezett.

A Boldog új élet erősen ajánlott a megtekintésre, és kétségtelenül a Moveast esélyesei között van a helye. Ha pedig esetleg a bölcsészkar környékén járnánk, alkalmasint hívjuk meg Bogdán Árpádot egy kávéra. Ritkán tehet ilyet az ember nemzetközi hírű rendezőkkel.