Fotó: Mirkó István / Magyar Nemzet

Filmügyi kormánybiztos: sokkal jobban oda kellene figyelni a szakember-utánpótlásra

A művészeti oktatásban is kulcsfontosságú, hogy korszerű és átgondolt legyen a rendszer, amelyben a kiváló tehetségek továbbörökíthetik a képességeiket – mondta Káel Csaba filmügyi kormánybiztos. Szerinte profitálnunk kell a neves hazai és nemzetközi szakemberek tudásából, akiket a jelenlegi egyetemi rendszerben sajnos csak nehezen hívhatnak tanítani az egyetemek.

A Káel Csaba szerint az egyetemi modellváltással kiszámíthatóbb jövőjük lenne a hallgatóknak, hisz képzésük össze lenne hangolva a piaci igényekkel. A filmügyi kormánybiztossal a Magyar Nemzet készítette az alábbi interjút:

Filmügyi kormánybiztosként mit gondol arról, ami régi alma matere, a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) körül történik? Az átalakítása ellen már tüntettek is, pedig a többi egyetem, köztük egy művészeti is, elfogadta és üdvözölte az új modellt.

Van egy mozgóképágazati koncepciónk, amelynek a lényege az, hogy minél több minőségi mozgóképes tartalom készüljön és a lehető legszélesebb közönséghez jusson el. Nem kérdés: ehhez szakemberekre van szükségünk. A mozgóképes szakma – a vezető művészektől kezdve a háttérmunkásokig – húszezer embert foglalkoztat. Össze kell hangolni az ágazat igényeit az oktatással, hiszen a világon mindenhol másutt így történik. Meg kell nézni a jól működő hazai és nemzetközi struktúrákat, például azt, hogy az egészségipar hogyan tud kiépíteni jól működő kapcsolatot az orvosi egyetemekkel, mert ez lehet a követendő, példamutató irány a SZFE esetében is: ugyanis az a cél, hogy olyan művészek és szakemberek érkezzenek a filmiparba, akikkel jól tudunk dolgozni és ők is megtalálják a számításukat. Annál is inkább, mert ebben az ágazatban most már komoly potenciál van, hiszen a kontinentális Európában Budapest lett a legnépszerűbb filmgyártó központ. Ez nagyrészt a külföldi bérmunkákra értendő, de nagyon szeretném – és ehhez az egyetem közreműködése is kell –, hogy a hazai tartalomgyártás is megerősödjön, emelkedjen a színvonal.

Ön 1989-ben végzett. Milyen volt akkor az oktatás? Érezték, hogy változtatni kell az elavult szerkezetén?

Meggyőződésem, hogy a fejlődés kulcsa a közös gondolkodás és a készség a változásra. Változnia kell a Színház- és Filmművészeti Egyetemnek, ez elkerülhetetlen, hisz minden hosszú távon gondolkodó ember szerint most lépni kell. 1986-tól 1989-ig jártam Makk Károly osztályába, és már a 1988-as veszprémi diákparlamentbe is azért mentünk, hogy változtatni próbáljunk a dolgokon. Nem önmagunkért, hanem a szakma jövőjéért, hisz 1989-ben megszűnt az a fajta filmkészítési környezet, ami a szocializmusban volt. Addig minden évfolyam az állami filmstúdiókban helyezkedett el, de mi nem: mi lettünk az első munkanélküli osztály. Több kísérlet volt az oktatási rendszer megújítására. Szomorú, hogy az egyik legjobb tanárom, Gazdag Gyula a kilencvenes évek elején meg sem állt Los Angelesig, mert az általa is sürgetett, elodázhatatlan szakmai reformot nem lehetett véghezvinni. A tengerentúlon a UCLA professzora lett, a hollywoodi forgatókönyvírók nagy részét ő képezte ki. Szükségünk lenne az ő tudására, őt is jó lenne hazahívni.

Palkovics László miniszter szerint az a cél, hogy minél több neves külföldi előadót is bevonjanak a képzésekbe. A modellváltás lehetővé tenné a meghívásukat.

Annak idején, amikor egyetemre jártam, Szabó István kihasználta az Oscar-díjával szerzett presztízsét, és tanítani vagy óraadónak hívta a kor legkiválóbb magyar és külföldi szakembereit. Minket Nemeskürty István, Bacsó Péter, Illés György, Ragályi Elemér és persze sok külföldi rendező is tanított. A szakma színe-java. Viszont a mostani rendszer merev és nehezen teszi ezt lehetővé, nehéz óraadónak, vendégtanárnak meghívni a szakembereket, az új modellben várhatóan ez könnyebb lenne. A Zeneakadémia is hasonló nehézségekkel küzd. Ez azért is fontos kérdés, mert én úgy gondolom, hogy a művészeti képzésben létezik egyfajta „DNS-rendszer”, átörökíthető jellegzetes szemléletmód. Liszt Ferenc a legkiválóbb tanítványainak nemcsak a kottát tanította meg, hanem azt is, hogyan kell lenyomni a zongorabillentyűt. A filmművészetben is van egy sajátos, különleges magyar látásmód, ugyanakkor rengeteg karakteres alkotói hang és világ: ezt át lehet és át is kell adni az utánpótlásnak. Az egyetem feladata az lenne, hogy egy átgondolt stratégia részeként meghívják azokat, akikre szükség van ahhoz, hogy ez a széles horizont feltáruljon az új generációnak. Azért emeltem ki Gazdag Gyulát a forgatókönyvírás kapcsán, mert ezt a területet alapvetőnek tartom a filmezésben. Az ilyen emberek tudásából profitálnunk kell.

Leginkább a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hasonlítható a Színház- és Filmművészeti Egyetemhez. Fülöp József rektor nemrég azt nyilatkozta, hogy az átalakításokkal sem az egyetem autonómiá­ja, sem a művészeti szabadság nem csorbul, sőt biztosabban tervezhetnek hosszú távra, akár új képzéseket is indíthatnak. A SZFE-ből viszont politikai ügyet próbálnak csinálni, Hegedűs D. Géza, az egyik oktató fideszes térfoglalásról beszélt.

A nyitottság, a képesség a folyamatos fejlődésre a művészet területén is elengedhetetlen. Az egyetemnek változnia kell: hogy miképpen változik, az közös felelősségünk. Célszerű szakmai kérdésként kezelni az egyetem átalakításának tervét. A múlt értékeit megőrizve, az eredményekre építve, az új működési modellek hozta lehetőségekre nyitottan kell gondolkoznunk az átalakításról. Közös érdek, hogy ne boldogtalan emberek kerüljenek ki az egyetemi képzésből, hanem olyanok, akik könnyen megtalálják a helyüket, sikeresek lesznek. Elképesztő hiányosságok vannak az oktatás terén, hisz a forgalmazást például csak a gyártásszervező szakon oktatják, nem hívják rá fel a figyelmet, pedig ma a forgalmazási forradalom korát éljük. Megmozdult körülöttünk a világ, alkalmazkodnunk kell a változásokhoz, minél jobban helyt kell állnunk az új versenyben. Szerintem sok olyan magyar film is van, amelyik sikeresebb lehetett volna, ha megtalálja a megfelelő forgalmazási csatornáját, hisz sokkal több emberhez jutott volna el.

Ön rendszeresen tárgyal a nemzetközi filmipar csúcsszereplőivel, akik Magyarországon akarnak forgatni, és bizonyos típusú foglalkozásokra, szakemberekre lenne szükségük, de a jelenlegi oktatási rendszer nem képez ilyeneket. Ha a piac logikája is ezt diktálja, akkor miért tiltakoznak egyesek az átalakítások ellen?

Amikor kineveztek, leültem a legjelentősebb bérmunkákat lebonyolító cégekkel, és ők megfogalmazták az igényeiket; ez egy folyamatos párbeszéd, közös gondolkodás. Az biztos, hogy sokkal jobban kell figyelnünk a szakember-utánpótlásra, a kreatív- és a szakemberképzésre is. A filmintézet hiányszakma-képzéseket támogat, külföldi szakembereket hív meg, hogy képezzék az utánpótlást egyes szakterületeken, ahol jelentős hiány van, mindemellett fontos, hogy az egyetemen is megértsék ennek szükségességét. A bérmunkaszektor igényein túl a kreatív területekbe is jobban bele kell vonni a fiatalokat. Ilyen sarkalatos pont a forgatókönyv-fejlesztés, amiben még mindig nem állunk jól.

Az utóbbi időben a kulturális közéletet a történelmi filmek szükségességéről szóló viták tartották lázban. Mit gondol erről? Várható bármilyen újdonság?

Szerintem ebben félreértés van, mert aki ezzel nem ért egyet, annak azt ajánlom, hogy nézzen körül a nagyvilágban: a népszerű sorozatok nagy része történelmi témájú. Viszont abba is bele kell gondolnunk, hogy a tegnapunk is történelem, és az ezredforduló – hiszen milyen nagyszerű, hogy egy ezredváltást is megéltünk – vagy a rendszerváltozás kapcsán is nekünk, filmes szemtanúknak van komoly adósságunk. Foglalkozni kell saját hőseinkkel, legyenek azok rendkívüliek vagy hétköznapiak, hiszen olyan történelmi, művészeti és sportbeli példaképeink vannak, akiket be kell mutatnunk, de a hősiesség mellett meg kell mutatnunk a tragédiáinkat, kataklizmáinkat is. A film autonóm művészeti ág, és nagyszerű perspektíva van abban, hogy a film nyelvén beszéljünk személyes történeteinkről. Most több olyan film is készül, amely nem tablóként, hanem személyes szemszögből dolgozza fel a múltunkat. Az első világháború utáni traumáinkból indul ki a Post mortem, noha pszichohorror a zsánere, mégis bizonyos szempontból történelmi film. A Nincs parancs! című dokumentumfilm a ’89-es határnyitást mutatja be kiválóan, személyes élmények által, az Eltörölni Frankot középpontjában pedig a Kádár-korszak politikai pszichiátriája lesz.

Négy vidéki színházigazgató is megszólalt, amiért a SZFE-en végző hallgatók nem a vidéki kőszínházakban helyezkednek el, hanem független színházi produkciókban vállalnak munkát, viszont az adófizetők pénzén kiképzett színészektől joggal elvárhatnánk, hogy a nemzeti kulturális intézményeinket erősítsék. Hogyan lehetne ezt megoldani?

Nehéz kérdés, mert a magyar felvevőpiac mérete miatt nincs önálló, kifejezetten filmszínészképzés, a színházi és a filmes területekre ugyanott képzik az előadóművészeket. Közös, elemi érdek, hogy jó viszonyban legyünk a színházakkal, hogy legyen egyfajta mobilitás. Azt gondolom, hogy a színházi tanszékeknek is ugyanúgy ki kell építeniük a kapcsolataikat a színházakkal, mint ahogy a filmesek teszik a filmszakmával. Szorosan kapcsolódniuk kell egymáshoz már az oktatás idejében is, hiszen együtt fogják folytatni. Meggyőződésem, hogy a színházi és filmes alkotók együttműködéséhez jelentős lendületet ad az az új 1,3 milliárd forintos keretösszegű pályázati lehetőség, melynek célja, hogy nyáron a színházak a filmesekkel összefogva tévéfilmeket forgassanak.

Úgy hírlik, hogy az egyetem a doktori képzésében is eléggé tudatosan őrzi a privilégiumait, s a saját szellemi körén kívüli kiválóságokat tudatosan távol tartja a Phd-programjától. Ez nem a megosztottságot erősítő, veszélyes folyamat?

Ha jó és érvényes az alapkoncepció, ami illeszkedik az ágazat elvárásai­hoz, akkor nehéz kirekeszteni bármit és bárkit, mert van egy konszenzusos szakmai irány, amelyhez igazodni közös érdekünk.

Milyen további tervei vannak még a Nemzeti Filmintézetnek?

Regionálisan is meg szeretnénk erősíteni a magyar filmgyártást, szorosabban szeretnénk a V4-országokkal együttműködni, egy koprodukciókat támogató alapítvány formájában. Ehhez is kellenek nagyon jó szakemberek, és ha már az oktatásról beszélünk, jelenleg csak az Erasmus keretében vehetnek részt külföldiek a képzésben. Az én időmben még volt angol nyelvű képzés az egyetemen. Ez azért lényeges, mert ha külföldiek is tanulnak nálunk, már eleve megteremtődik a későbbi koprodukciók lehetősége. Mi ezekkel az országokkal együtt nőttünk fel, közös a történelmünk, a kulturális értékeink és értjük egymás humorát. Mi értjük Hrabalt, a csehek pedig Karinthyt, és nem biztos, hogy ez tőlünk nyugatabbra is evidencia. Ha tartalmi koprodukciók születnek, akkor nemcsak a 10-15 milliós magyar nyelvű piacra, hanem a lengyelekkel, osztrákokkal, északolaszokkal és a balkáni országokkal együtt már egy 150 milliós piacra készítünk tartalmat, és ez nem elhanyagolható különbség.

Dosszié

Hozzászólások

szponzorált tartalom
Mérföldkőhöz ért az atomerőmű-beruházás
itt a vége
Éveken belül búcsúzhat az ég királynője
nagyot veszített a világ / 10 perce
Koltai Lajos: „Morricone egy csoda volt”
A Sorstalanság rendezője többször is dolgozott a filmzeneszerzővel.
Gyász
"Ami bennem lélek, veletek megy. Ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid közt, mikor elhervadnak, megtalálsz a Falevélben, mikor lehull, meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik, s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok állni Veled." /Jókai Mór/ Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy SCHWINDL ROZÁLIA 2020. március 20-án, életének 80. évében hosszú, türelemmel viselt betegségben elhunyt. Szeretett halottunktól 2020. július 9-én 10.45 órakor veszünk végső búcsút a vokányi temetőben. Gyászmise a temetés napján 10 órakor lesz a vokányi Szentháromság Templomban. Mosolya örökre szívünkben él! A gyászoló család
"Az emlékezés a lélekben terem, s a lélek nem hal meg soha!" Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett férjem, édesapánk, nagyapánk, dédapánk KÁRPÁTI IMRE a kémesi általános iskola volt tanára, igazgatója hamvasztás utáni búcsúztatója 2020. július 11-én 10 órakor lesz a harkányi református templomban gyászistentisztelet keretében. Részvétüket egy szál virággal fejezhetik ki. A sírcsokorra szántakat a kihelyezett perselybe helyezhetik el a gyülekezet javára. Emléke legyen áldott! A gyászoló család
Fájó szívvel tudatjuk, hogy szeretett édesapánk DARÁZSI JÓZSEF 68 éves korában elhunyt. Temetése 2020. július 13-án 13.30 órakor lesz a pécsi köztemető kápolnájából. A gyászoló család
Fájó szívvel tudatjuk, hogy SZABÓ GYÖRGY 98 éves korában váratlanul elhunyt. Temetése 2020. július 14-én 13 órakor lesz a pécsi köztemető nagy díszterméből. A gyászoló család
Fájó szívvel tudatjuk, hogy szeretett édesapánk, apósunk, nagyapánk és dédapánk ID. APACZELLER JÓZSEF gyapjúfonó mester, állatfelvásárló, az Állatforgalmi Vállalat és a pécsváradi ÁFÉSZ egykori munkatársa 91 éves korában, családja körében békésen elaludt. Temetése 2020. július 6-án, hétfőn 15 órakor lesz a pécsváradi temetőben, majd ezt követően 16 órától gyászmisén búcsúzunk tőle a pécsváradi Nagyboldogasszony római katolikus templomban. A részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy édesapám, nagyapám UJVÁRI LÁSZLÓ nyugalmazott honvéd ezredes életének 99. évében elhunyt. Temetése 2020. július 8-án 13.30 órakor lesz a pécsi köztemetőben. Gyászoló szerettei
Mindazokkal tudatjuk, akik szerették és ismerték, hogy drága édesanyánk és nagymamánk REICHERT GYULÁNÉ életének 84. évében örökre itt hagyott bennünket. Temetése 2020. július 8-án, 11 órakor lesz a berkesdi temetőben. A gyászoló család
Fájó szívvel tudatjuk, hogy SZABÓ ANTAL (Atom Anti) volt buszsofőr 70 éves korában elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása 2020. július 9-én 10.30 órakor lesz a pécsi köztemető Zsolnay-szórókútjánál. Gyászoló szerettei
Szomorúan tudatjuk, hogy HÜFNER KORNÉL életének 77. évében elhunyt. Végső búcsút 2020. július 9-én 13 órakor veszünk tőle a pécsi Memento temetkezés ravatalozójában. (Pécs, Nagyárpádi u. 15/c.) A gyászoló család
Mély fájdalommal és megtört szívvel tudatjuk, hogy szeretett férjem, édesapánk, nagypapánk, testvérem, sógorom, apósunk DR VERECKEI GÁBOR szülész, nőgyógyász életének 79. évében hosszantartó betegség után, 2020. április 20-án visszatért a Teremtőhőz. Temetése 2020. július 6-án 14.30 órakor a pécsi temető kápolnájában a Római Katolikus Egyház szertartása szerint lesz. Kérjük a részvétnyilvánítások mellőzését. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy drága anyukánk LÁNCZ ANTALNÉ Szabó Gizi 63 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt. Temetése 2020. július 8-án, szerdán 17 órakor lesz a pécsváradi Római katolikus temetőben. Kérjük a részvétnyilvánítástól szíveskedjenek eltekinteni. Gyászolják fiai és a rokonság
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy HECSKÓ GYÖRGYNÉ Terike 95 éves korában elhunyt. Temetése 2020. július 6-án, a 14 órakor kezdődő gyászmise után lesz a pécsi Belvárosi templomban. Kérjük, hogy részvétüket csak egy szál virággal fejezzék ki. Gyászoló szerettei
A sors akaratát mély fájdalommal fogadva tudatjuk azokkal, akik ismerték és szerették, hogy HERKE JÓZSEFNÉ Dávid Lívia 90 éves korában eltávozott közülünk. Temetése 2020. július 7-én 13 órakor lesz a pécsi köztemető oldalterméből. A részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. A gyászoló család