2013.07.21. 13:36
Hivatalosan még ma is Haumann Péterné
Vári Éva megnyert mindent, amit csak szakma és közönség egy színésznőnek adhat. De számunkra ennél sokkal többet mond, hogy ma is pécsinek vallja magát, hiszen itt játszott három évtizeden át. Ma a művésznő újra Pécsett lép színpadra, a legendás Edith Piaf-monodrámát mutatja be a szabadtérin.
– Háromféle Piaf-darabban is szerepeltem, de ez az igazi, mert ezt 1985-ben Pécs rendelte meg, és Szegvári Menyhért rendezésében valóban félezerszer eljátszottam már. Én abbahagynám, de a közönség mindig visszaköveteli. Megjegyzem, szívet melengető újra és újra elővenni, s így már pontosan tudom, hogy mit jelent a „Nem bánok semmit sem”.
– De azért Piafnál sokkal tudatosabban éli az életét?
– Hát azért még hetven fölött is dohányzom. Persze ennyi kell, hogy karakteres hangom legyen. Másrészt viszont elmehetnék akár táncosnőnek is, mert egy méregdrága étkezésterápiával trenírozom magam.
– Egy gyönyörű Mecsek-oldali teraszon beszélgetünk. Eszerint a nyár már az itthoni pihenésről szól?
– A Balaton körül lesz még jónéhány előadásom. Viszont sokkal több időt töltök Pécsett, mint korábban. Húsz éve a fővárosban dolgozom, és egyre kevesebb időm jutott visszajönni. Így kétévente elhatároztam, hogy eladom a pécsi otthonom, de mindig meggondoltam magam, most meg már minek. Eljutottam végre oda, hogy havonta már csak 15 előadásom van, kimozdulhatok a belterjes színésznői világomból, jut időm kiállításokra, operaelőadásokra és olykor a kedvenc városomra, Bécsre is.
– Mi az, ami most újra visszahozza Pécsre?
– Hogy itt voltam fiatal, itt ért minden döntő hatás a magánéletben és a színpadon is. Például hivatalosan még ma is Haumann Péternének hívnak. Csak szeretettel tudok gondolni a városra, az élő és már elment egykori társakra, Vallai Péterre, Mendelényi Vilmosra, Karikás Péterre, Héjja Sándorra, Bujtor Istvánra, Füsti Molnár Évára.
A Halhatatlanok között
VÁRI ÉVA 1940-ben született Nagykanizsán, Kaposváron játszott öt évig, majd 1963-ban Pécsre került. Itt töltött harminc esztendőt, itt ment férjhez színészkollégájához, Haumann Péterhez is (öt évig éltek együtt). 1992 óta Budapesten színész, örökös tag a Halhatatlanok Társulatában, Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas, Súgó Csiga Díjas (internetes a közönségdíj), Érdemes és Kiváló művész.
