2008.03.09. 09:11
Hoffmann meséi a társtalanságról
Az idei pécsi operapremier két teátrum közös előadása, miskolci sikere után Pécsett megy tovább az Offenbach-mű: Hoffmann meséi.
[caption id="" align="alignleft" width="350"]
Az író művészi hitvallása, életének fordulópontjai kapnak „hangot” az Offenbach-operában
[/caption]Különleges szerelmi történetekből áll össze Offenbach Hoffmann meséinek szövegkönyve. A zeneszerzőről tudni kell, hogy sokak szerint az operett műfaj megteremtője, a XIX. század sikerembere volt. Megjárt persze ő is mennyet és poklot, s ez az utolsó alkotása számvetés az életével, egyúttal ezt tartják kimagaslóan a legkomolyabb művének.
Nem kis bátorság Pécsett ezt a darabot műsorra tűzni, ugyanis korábban már két nagysikerű előadását láthatta a baranyai publikum, legutóbb Eck Imre balettosai adtak megkülönböztetett értelmezést a játéknak. Halasi Imre vállalkozott most a feladatra, s mintegy harminc miskolci előadás után átköltöztette a darabot Pécsre, díszleteivel, jelmezeivel együtt, kettős szereposztással, melyből az elsőnek péntek este volt, a másodiknak pedig szombaton volt a premiere.
Halasi Imre nem ismeretlen rendező a pécsiek előtt, a Fekete Pétert, a Denevért ugyancsak ő állította itt színpadra, szóval a zenés munkákban meglehetősen otthonosan mozog. A Denevér is hasonló konstrukcióban készült, mint a Hoffmann meséi, csak annak fordított volt a sorsa: Pécsett zajlott az első bemutató, s innen költözött Borsodba. Remélhetőleg még több ilyen közös munka lesz – mondja a színházi szakember, mert olyan művekről van szó, amelyek nem egyszerűek, nem is olcsók, kimunkáltságuk miatt viszont mindenképpen megérdemelnek 40-50 előadást, mégha két helyszínen is.
Korántsem meséről és populáris zenéről van szó – vélekedik az operáról a rendező. Offenbach a német romantika szülőatyja a művészetfilozófiáját fogalmazza meg ebben az alkotásában a társtalanságról, a lehetőségeink elszalasztásáról, vagyis igen aktuális történet ez. Ezúttal nem a tánc kapta a vezetőszerepet, elsősorban a zene, az ének, valamint a gondolati tartalom uralja a játékot. Három emlékből épül fel a történet, melyek kiemelik, hogy soha nincs egyedül az ember, de mégis mindig társtalan marad. Éppen ezért nem csak a vájt fülű értelmiségiekhez, hanem minden zenét kedvelő emberhez szól a bemutató – összegzett Halasi Imre.
A XVIII. század végi kosztümök és díszletek fantáziavilágot tárnak elénk, álomképeket, melyekben elmerülve napjaink gondjaira ébredünk.
