2007.10.19. 12:00
Ifjú pécsi tamburások sikere Újvidéken
Pécsi sikert hozott a VII. Nemzetközi Tambura-zenekari Fesztivál. Vízvári Zoltán, a pécsi VIZIN zenekar prímása lett az első a prímások versenyében, míg a zenekari díjak között a pécsi zenekar a III. helyezést érte el.
Amit a tamburáról tudni érdemes
A tambura perzsa eredetű hangszer, amely oszmán-török közvetítéssel került a Balkánra és Dél-Magyarországra, ahol különösen a szerbek, horvátok és egyes magyar néprajzi csoportok is használják.A XIX. század végén és a XX. század elején - hasonlóan a vonós zenekarokhoz - kialakult a tambura hangszercsalád a legkisebb hangszertől, a tamburicától (bisernica) a legnagyobb testű tambura-bőgőig. A tamburák olyan húros hangszerek, amelyen kivétel nélkül pengetővel szólaltatnak meg.
Újvidéken múlt hét végén - október 13-14-én - hetedik alkalommal rendezték meg Janika Bala roma származású vajdasági tambura-virtuóz tiszteletére megrendezett emlék- és versenyfesztivált, amely rövid fennállása alatt Európa egyik legelismertebb tambura-zenei eseményévé nőtte ki magát.
Az idei fesztiválon hét zenekar versenyzett Szerbiából, Montenegróból, Horvátországból, Makedóniából és Magyarországról. Hazánkat a szentendrei SÖNDÖRGŐ és a pécsi VIZIN zenekar képviselte.
A fesztiválra jelentkező együttesek a beküldött hangfelvételek és ismertetők alapján válogatáson estek át. A pályázati feltételek között szerepelt, hogy csak tambura-együttesek jelentkezhetnek és legfeljebb egy más típusú hangszeren (pl. hegedű, harmonika) játszhatnak az 5-10 tagú zenekarban.
Az első este az együttesek 20-30 perces kötetlen műsorral mutatkoztak be a „Putnik” Hotelben, a második napon került sor a szakmai megmérettetésre 10-15 perces időtartamban.
Az 5 tagú szakmai zsűrit az Újvidéki Rádió zenei munkatársai alkották, akiknek feladata az együttesek minőségének, összhangjának véleményezése a tamburazenei hagyományok alapján és a muzsikusok egyéni hangszertudásának megítélése volt.
A VIZIN zenekar a versenyprogramban Dráva menti és Mohács környéki horvát dallamokat és egy magyar tamburás összeállítást adott elő. A közönség visszatérő tapssal fogadta a zsűri pedig nagy megelégedéssel nyugtázta, hogy a komolyzenei és műzenei darabok között felhangzottak tradicionális népzenei dallamok is.
A Novi sad-i Studio "M" vette fel a koncerteket és több helyi televízió is készített felvételeket.
A zenekari díjak között a VIZIN zenekar III. helyezést ért el, második lett a horvátországi zenekar, az első díjat pedig a házigazda, újvidéki tambura-zenekar kapta.
Az együttesvezető prímások versenyében a harmadik a horvátországi prímás volt, a második Eredics Áron, a SÖNDÖRGŐ együttes vezetője, az I. díj és az azzal járó mester-tambura Pécsre került, Vízvári Zoltánhoz, a VIZIN zenekar prímásához.
Az együttesek tagjai számára a Novi sad-i Városházán fogadást adott Maja Gojković polgármester asszony és Radovan Jokić, a Szerb Köztársaság kulturális minisztere.
Janika Bala-ra és a tamburazene
Ha Bécsről Strauss és az opera jut eszünkbe, akkor Újvidékkel (Novi Sad) kapcsolatban Janika Bala-ra és a tamburazenére asszociálhatunk.Janika Bala 1925-ben született a vajdasági Lukino Selo községben. Eleinte hegedűn tanult, de hamarosan tanára tanácsára prím-tamburán (a hangszer másik elnevezése „bisernica”) kezdett el játszani. Sok időt áldozott hangszerének és míg pajtásai játszottak, ő csak gyakorolt, gyakorolt, gyakorolt… Karrierjének kezdetén rövid ideig a Titogradi Rádióban dolgozott majd teljes további munkásságát Novi Sad-i Rádió zenekara élén töltötte. Napközben a rádióban, esténként kávéházakban szerepelt. Legtovább a nevezetes „Péterváradi Várban” muzsikált tamburásaival. Hangszerével körbe utazta a Földet. Csak a párizsi „Olimpia” színpadán összesen 36 alkalommal szerepelt. Együttesének hangzása rendkívül kiegyensúlyozott volt, de igazi különlegességet Janika Bala bravúros és érzelmekkel teli hangszerszólói jelentettek.
Egyszer a következőt mondta:
„A prím csak egy hangszer. A hangot az ember magában hordja, az ujjaiban...”
Ars poeticája a következő volt:
„A muzsika óriási dolog, mert mindenkinek segít: ha örül, ha búsul vagy ha valaki valamit elveszített, mindegy mi történt, a zene gyógyít. Nem tudom mi ez a varázslatos erő, de a muzsika az.”
A XIX. század végén és a XX. század elején - hasonlóan a vonós zenekarokhoz - kialakult a tambura hangszercsalád a legkisebb hangszertől, a tamburicától (bisernica) a legnagyobb testű tambura-bőgőig. A tamburák olyan húros hangszerek, amelyen kivétel nélkül pengetővel szólaltatnak meg. Janika Bala-ra és a tamburazene Ha Bécsről Strauss és az opera jut eszünkbe, akkor Újvidékkel (Novi Sad) kapcsolatban Janika Bala-ra és a tamburazenére asszociálhatunk.
Janika Bala 1925-ben született a vajdasági Lukino Selo községben. Eleinte hegedűn tanult, de hamarosan tanára tanácsára prím-tamburán (a hangszer másik elnevezése „bisernica”) kezdett el játszani. Sok időt áldozott hangszerének és míg pajtásai játszottak, ő csak gyakorolt, gyakorolt, gyakorolt… Karrierjének kezdetén rövid ideig a Titogradi Rádióban dolgozott majd teljes további munkásságát Novi Sad-i Rádió zenekara élén töltötte. Napközben a rádióban, esténként kávéházakban szerepelt. Legtovább a nevezetes „Péterváradi Várban” muzsikált tamburásaival. Hangszerével körbe utazta a Földet. Csak a párizsi „Olimpia” színpadán összesen 36 alkalommal szerepelt. Együttesének hangzása rendkívül kiegyensúlyozott volt, de igazi különlegességet Janika Bala bravúros és érzelmekkel teli hangszerszólói jelentettek.
Egyszer a következőt mondta:
„A prím csak egy hangszer. A hangot az ember magában hordja, az ujjaiban...”
Ars poeticája a következő volt:
„A muzsika óriási dolog, mert mindenkinek segít: ha örül, ha búsul vagy ha valaki valamit elveszített, mindegy mi történt, a zene gyógyít. Nem tudom mi ez a varázslatos erő, de a muzsika az.” -->
