2010.10.04. 19:31
Megnyílt a II. CinePécs Filmfesztivál – Törőcsik Marival
Törőcsik Mari, jelentjük, teljesen meggyógyult. A második kávéját reklamálja, amikor találkozunk, a beszélgetés után gyorsan rágyújt.
– Ami rögtön beugrik, az első Filmszemléről szól. Még Bodrogi Gyula volt a férjem, és együtt érkeztünk meg. Ha nem is 2000 fotós, mint Cannes-ban, de rengeteg, és az egy létező televízió mind ott tolongott. Úgy toppantunk be, mint két világsztár. A magyar színészeknek akkor egészen kitüntetett helyzete volt...
– Már ne haragudjon, de akkoriban majdhogynem tényleg világsztár volt!
– Jaj, dehogy! Az igaz, hogy amikor a Vasvirággal című filmmel Cannes-ban voltam, és autóval vittek, mert már megjárt mint visszatérő vendégnek, szinte felborították a kocsimat. Rendőrök gyűrűjében tudtunk csak haladni. A Hungarofilm igazgatója meg Herskó János volt velem az autóban, én meg mondtam nekik, ha kiszállok, csak látják majd, hogy nem én vagyok Brigitte Bardot, csak a Törőcsik Mariska Pélyről!
[caption id="" align="alignleft" width="334"]
„Isten kegyeltje vagyok”
[/caption]
– Tudnivaló, hogy nagyon nem szívesen mozdul ki otthonából, a Vas megyei Velemből. Mégis, mivel lehet elcsalogatni onnan?
– De látja, elvállaltam a Csomafilmet, mert a Szemző urat nagyon szeretem. Ezt csináltam már a Művészetek Palotájában, és hihetetlenül csodálatos szöveget mondok. Olyan írás, ami leborul a Kőrösi Csoma tudományos nagysága előtt, de nagyon szeretetteljes ölelés, ahogy róla beszél.
– Pedig biztos érzi, hogy mennyire igény van Törőcsik Marira.
– Nézze, ez nagyon nagy dolog. És igazából a világon kevés 75 éves nő van színpadon, mert sokkal kevesebb szerep van öreg nőkre, mint öreg férfiakra. Ha belegondol, hogy a velem egykorú, akár világhírű színésznők mit csinálnak, akkor én még elmondhatom, hogy a sors és Isten kegyeltje vagyok, hogy még mindig visszadobálhatok dolgokat.
– És amikor otthon van, Velemben, hogyan telik a napja?
– Jaj istenem, olyan intenzíven élek, mintha Shakespeare-t próbálnék! Én, aki 40 éves koromig egy teát sem csináltam, nem jártam haza, csak aludni, most úgy főzök, mintha egy nagy darabra készülnék. A szomszéd Margitkámmal főzök, mert a kezem miatt egyedül nem megy, vagy átmegyek a boltos Klárikámhoz vásárolni, átmegyek Rohoncra... Megbeszélem a dolgokat, mit kell a kertben, a háznál elvégezni. Nagyon jó mesteremberek vannak, Pesten sose lehetett találni.
– Felkeresik ott, nem lett egyfajta zarándokhellyé a falu?
– Nem, nem. Ha kirándulók be akarnak kopogni, a falubeliek már mondják, ne tessék őket zavarni, mert pihennek. Vigyáz rám a falu!
– Mennyire volt ideje körülnézni a kultúrfővárosban?
– Sajnos, semennyire. Idevezettem 240 kilométert, ebben azért elfáradok. Pihenés, próba, előadás, aztán megyek vissza. Maár Gyula, a párom, külön felhívta a figyelmemet, hogy a Bauhaus-kiállítást nézzem meg, de nincs erőm. Annyi sok szépségről le kell mondani, de nincs erőm...
A II. CinePécs Filmfesztivál programja
A keddi műsor itt olvasható
A szerdai műsor itt olvasható
A csütörtöki műsor itt olvasható
A pénteki műsor itt olvasható
A szombati műsor itt olvasható
A vasárnapi műsor itt olvasható
Mától német filmek
A tegnap megnyílt CinePécs a versenyprogramok mellett számos extrát is kínál. Ilyen a mától október 8-ig tartó Német Filmnapok, amit már csak a kulturális fővárosok apropóján is meg kívántak rendezni; Török Filmnapokat a tavasszal tartottak. A válogatás a német filmművészet legfrissebb alkotásait kívánja bemutatni, elsősorban olyan műveket tárva a nézők elé, amelyeket a magyar mozik nem játszanak.
Olyan filmeket vetítenek majd, mint A végén turisták jönnek, a Jerichow, a Mások vagyunk, az Árnyak közt. Ez utóbbi egy thriller, amit a 60. Berlinale Fórum szekciójában került bemutatásra.
A versenyfilmek közül ma az Uránia Moziban a Flashback című idei szerb játékfilmet figyelheti a zsűri és a nézők.
