„Minden betűt elolvasok, de a társak motiválnak igazán”

– Hogy értékeled a szakma mestereinek járó elismerést?

– Manapság, amikor nem a szeretetről szól a kulisszák világa, nagy örömet szerzett, hogy rengeteg gratulációt kaptam évek óta nem látott ismerősöktől is.

– Édesapád, Bánky Róbert neves bábszínész volt, édesanyád, Jókai Anna híres író, mondhatni a fővárosban kikövezett út vezetett volna a sikerhez. Mégis Pécset választottad.

– Akkoriban az járta, vidéken kell először megmutatni, hogy érünk valamit. Másrészt Pécsett egy kiváló műhely formálódott, együtt érkeztem Kulka Jánossal, Balikó Tamással, Sipos Lacival, Lang Györgyivel és Ujvári Zoltánnal. Aztán egy idő után mégis egyedül maradtam. Ami végig itt tartott, az a család és a gyerekek.

– Legutóbb az egyik előadásotok után úgy fogalmazott egy néző, a „Gabcsi” közülünk való színész, soha nem játszik túl semmilyen figurát. Elégedett vagy a lehetőségeiddel?

– A pályám kezdetén bestiális nagy főszerepeket kaptam, majd éveken át a világirodalom csodás kis karaktereit formálhattam meg. Most pedig újra utolértek a nagy feladatok, szóval nincs hiányérzetem.

– Anyai ágon nagyon odafigyeltek az irodalmi műveltségedre?

– Nem kellett motiválni, mert mániákus olvasó vagyok. Ha valahol látok egy sor írást, azonnal azt böngészem. Számomra az lenne a legnagyobb büntetés, ha órákra bent rekednék egy liftbe, mert a használati utasítást bizonyosan legalább kétszázszor átfutnám.

– Mi kell még, hogy meg is éld, amit alakítasz?

– Szert tesz az ember hatvan év alatt némi élettapasztalatra, no meg Darvas Iván szerint a színész igen gyakran gyáva, lusta, felkészületlen, és társak kellenek hozzá, hogy megmozdítsák a lelkét. Hát nekem mindig igen jó kollégáim voltak. Másrészt minden próbába belehalok egy kicsit, rendszerint az egész pályám átértékelem, és minden addigit tévedésnek érzek. Aztán egyszer csak jön az isteni kegyelem, és beletalálok a karakterbe.

– Mennyire vagy elfoglalt nyolc éve nyugdíjas színművészként?

– Soha nem kerültem partvonalon kívülre, most is benne vagyok vagy tíz darabban. Úgy fogalmazhatok, hogy „össz-pécsi színművész” vagyok, mert a Nemzeti mellett a Harmadikban is sok a munkám, és a bábosoknál is akadnak felkéréseim. Az évek során például írtam nekik nyolc színjátékot.

– Létezik még az a pillanat, amikor a boltban rácsodálkoznak a művészre?

– Sajátos formában. A múltkor egy hentessel beszélgettem, és kiderült, hogy színész vagyok. Nem hiszem én azt, mondta. Láttam egy operettet, és abban sem volt benne. Mire én: nem emlékszik a német akcentusú főhercegre? És nyomatékul két mondatot elaffektáltam. Hát, még a bárdját is elejtette, mert csak így döbbent rá, hogy igazat mondok.

Családi piknikek

Bánky Gábor 1955-ben született Budapesten. Három húga van, Eszter bábos, Vera bíróságon, Nóra óvodavezetőként dolgozik. A nyarak arról szólnak, hogy felváltva tartanak családi piknikeket. Bánky Gábor a fővárosi Madách-gimnáziumban érettségizett, a Színművészeti Főiskola elvégzése után érkezett 1983-ban Pécsre. Szendrő József-díjas. Felesége Illés Ilona bábszínésznő, és négy felnőtt fiú van a háztartásban. A Komlói út mentén áll a házuk egy háromezer négyzetméteres kerttel, száznál több gyümölcsfával. Bánky Gábor a pécsi amatőr teniszélet oszlopos tagja.

Mészáros B. Endre (Dunántúli Napló) -->