Mozdonnyal ment az operába a zeneigazgató

– Kezdjük egy picit a zenei gyökereknél, a mindenki által ismert Zsűri együttesnél. Mi történt ezzel a pécsi csapattal, kikkel dolgozik ma együtt a régi tagok közül?
– Én a Zsűri zenekarból 2003-ban, tíz év után kiszálltam, aztán ők még körülbelül egy évig csinálták tovább. Most, leginkább hobbiból, különböző fesztiválokon szereplünk, amikor Somló Tamás élőben játszik, őt kísérjük. Mi magunk már nem „haknizunk”, de nagyon szívesen megyünk. A régiek közül, Bánky Géza, aki az első öt évben dobolt, játszik a színházi musicalekben, Pozsgai Tamás pedig a gitáros funkciókat látja el. Gregorovics Tamás, aki végigénekelte azt a tíz évet, már szintén itt bonvivánkodik.

– Mennyire volt benne a pályakezdésében ez a színházi vonal? Tudatosság van mögötte, törekvés vagy akár a véletlen?
– Soha nem erőltettem, hogy merre kanyarodjon az utam. Nem a kisebb ellenállás irányába mentem, hanem ahol lehetőség volt, azt igyekeztem megragadni. A zeneművészetis érettségi után például három évig mozdonyvezető voltam. Utána jött a Zsűri, ami szintén jó iskola volt a maga módján, hiszen közben nagyon sok mindent megtanultam. Dolgoztam stúdióban, hangmérnökként, és ez technikai felkészültséget adott. Az egyetemen komolyzenét tanultam, de senki nem kötelezett ott sem rá, hogy csak Bachot játsszak. Szóval, hogy mikor mit csinálok, az érdeklődési kör és a lehetőségek függvénye. Persze, amikor utóbb megint elkezdtem komolyzenével foglalkozni, sokan csak legyintettek rá: á, ez csak egy rockzenész...!

– Hogyan került kapcsolatba a Pécsi Nemzeti Színházzal?
– Balikó Tamás is rockzenészként ismert, és így kért meg egy musical zenei felépítésére. Kellett hozzá egy négytagú zenekar, ami a fél-Zsűri volt. Ezt követően jöttek a további zenei megbízások, lassan elhitték, hogy más zenei műfajokhoz is konyítok és igyekszem egy széles spektrumot tartani. Ez a színházban nagy előny. Ráadásul úgy érzem, hogy értek a kollégáim nyelvén.

– Zeneigazgató, zeneszerző, hangszerelő, karmester. Milyen hangsúlyai vannak ezeknek a munkáknak?
– Soha nem törekedtem senki pozíciójára. Amikor az előző zeneigazgató, Somos Csaba szerződését nem hosszabbították meg, akkor kellett elhitetnem az itteniekkel, hogy sikeresen meg tudom állni a helyemet. A színpadi rutin megvolt, a Zsűriben is kellett mozgatni egy csapatot, egy háttérbrigádot – a színházi zenés műfaj sem más, csak annyiban, hogy egy darabbá illesztjük a zenei elemeket. Az operettől ugyan picit tartottam, de hát az meg annyira az életünk része, a melódiák. A vezénylésbe pedig, ugyan hosszú kihagyás után, de hamar belejöttem.