Kultúra

2016.01.29. 17:16

Nagy Imre irodalmár a személyesen formált sorsszerűségben hisz

Tüke díjat kapott a múlt hétvégén dr. Nagy Imre irodalomtörténész. Ennél jobb helyre nem is kerülhetett volna a pécsi polgárok elismerése, hiszen az irodalomtudomány professzora egész életében a múlt értékeit kutatta, csiszolgatta, hogy a jövő generációinak adjon belőle útravalót.

Mészáros B. Endre (Dunántúli Napló)

Lakályos polgári otthon fogad a Mecsek-oldalban, a nappaliban mindenütt könyvek, több mint tízezer kötet, szépen elkülönítve az ókori, a klasszikus szerzők, a XIX. és XX. század magyar, német, orosz, angol, amerikai íróinak művei. Az egyik sarokban pedig gyöngyszemként nagy magyarok dedikált és első kiadású példányai Babitstól Kassákig.

– Mi vezérelte az irodalmi pályán?

– Két jelmondatom van. Nulla dies sine linea, vagyis ’Ne múljon nap vonás nélkül’. Nyugdíjasként is minden reggel leülök a számítógéphez, és elvégzem írásban az aktuális penzumot. A másik pedig az: Úgy dolgozz, mintha örökké élnél. Eszerint tehát mindenkor legyenek bátor terveid, függetlenül a korodtól mindig hosszú távon gondolkozz!

– Az irodalomban a felvilágosodás, a romantika a szakterülete, s megírta a város művelődéstörténetét is. Miért foglalkoztatja ennyire a múlt?

– Mert a múlt ott él a jelenben, tápláló forrás tud lenni. Egy városnak nem csak utcái, terei, épített kincsei vannak, hanem szelleme, lelke, emlékei is, amit a múlt őriz. Ha a múltat fel tudjuk tárni, megmutatva a város jeles alkotóinak érdemeit, akkor kitágul számunkra az idő.

– Az Öttorony című könyvében Pécs irodalmát a XX. század elejéig elemzi. Mi lesz a visszalévő nyolcvan évvel?

– Most leköt Katona József és a Bánk bán. Éppen Prágába készülök, a Ziska cseh huszitákról szóló dráma hátterét kutatni. De nem mondtam le arról, hogy folytassam a pécsi művelődéstörténetet. Ez azonban időigényes feladat, gondoljunk csak olyan alkotókra, mint Fülep Lajos, Várkonyi Nándor, Weöres Sándor, Tatay Sándor, Takáts Gyula vagy Csorba Győző, és olyan műhelyekre, mind a Dunántúl vagy a Jelenkor.

– Másfél évtizeden át formálta a baranyaiak ízlését filmkritikáival a Dunántúli Naplóban. Hogy értékeli most a Saul fia sikerét?

– Ez a film sokkal több, mint egy holokauszttörténet. Egy ősi kötelességről, a halottak eltemetéséről van benne szó, akárcsak például az Antigonéban. Megrázó, katartikus film, és olyan formanyelvet használ a közelképekkel, a szörnyűségeknek csak a sejtetésével, ami továbbgondolásra, még fajsúlyosabb befogadásra készteti a nézőt. Hozzátenném, Bresson Egy halálraítélt megszökött című filmje óta nem láttam még ennyire zseniális, hangeffektusokban összerakott világot.

– Mennyire elégedett az életével? Ugyanígy formálná, ha újrakezdhetné?

– Azt gondolom, hogy a születésünkkel kapunk egy sorsot. Meg van írva, de nekünk kell a földön realizálni. Szabadon improvizálhatunk benne, ám az ember akkor igazán boldog, ha úgy él és úgy alakítja, ahogy eredetileg odafönt megkomponálták. Mondanék is két példát a sorsszerűségről. Én a Bessenyei György utcában lakom, s amikor ideköltöztem, még nem tudtam, hogy az ő munkássága számomra milyen fontos lesz, vagyis jelzést kaptam a sorstól. Másrészt hatéves koromban a Piusba írattak általánosba, és én ma is abba az épületbe járok mindennap, mert az iskola átalakult előbb főiskolává, majd egyetemmé.

Ezernyi cikk

Dr. Nagy Imre 1940-ben született Pécsett, az ELTE-n szerzett tanári diplomát 1966-ban. 1980 óta a pécsi egyetemen oktat irodalmat. 1998-ban lett egyetemi tanár, 2006-ban az MTA doktora, 2010-től professor emeritus. Írt 12 könyvet, 150 tanulmányt, ezernél több cikket. Felesége Mathia Gyöngyi, a Zipernowsky Károly Műszaki Szakközépiskola magyartanáraként ment nyugdíjba. Két leányuk van, Orsolya Németországban tanár, Réka Zalaegerszegen pszichológus. Három unokájuk van: Alex Berlinben filozófiát tanul, Benedek és Marcell pedig középiskolások.

Címkék#Pécs

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!