2016.06.17. 18:41
Négy kicsi cica: képes mesék Csorba Győzőtől
Négy kicsi cica címmel mutatott be Pintér Ábel pécsi tanár képes-verses mesekönyvet kedden a Várkonyi Nándor Könyvtárban. Ebben nincs olyan nagy meglepetés, ám ez a könyv Csorba Győző hetven éve született és elfeledett műve, Ábel pedig jeles költőnk unokája.
– Hogy került elő ez a könyv?
– Ez egy el-eltűnő és időnként felbukkanó mesekönyv a családunkban. Kicsi gyerekként magam is hallottam belőle részleteket, de aztán elfelejtettem.
– Miként született a régi és az új kötet?
– Eredetileg nagyapám egy antikváriumban látta meg a bolgár nyelvű képeskönyvet, melyhez aztán verseket írt. A könyv 1946-os kiadását követően minden példány eltűnt, ám a hetvenes években, amikor az első unokák megszülettek, a nagyapám felkutatott egyet, fénymásolatokat készített és megajándékozta vele a lányait. Ezeken a kalózmásolatokon nőtt fel a hét unoka, de aztán ezek a példányok is a múlt homályába vesztek.
– Miként lett akkor ebből mégis új kiadás?
– Az egyetlen eredeti példányt a bátyám, Bálint kapta meg. Csorba Győző születésének 100 évfordulója alkalmából édesapám pedig digitalizálta és a netre is feltette.
– Miről szólnak a mesék?
– Beöltöztetett állatokról, cicákról, kutyákról. Egy amerikai fotós jött rá, hogy milyen különleges mulatság a házi állatokat ruhába bújtatni. Így keletkezett az alapkötet, melyhez Csorba Győző később verseket írt. Én pedig az új verses mesekönyvet nagyapám költői ars poeticájával ajánlom mindenkinek, mely így szól: „A költészetemmel szeretnék másokat élni segíteni. A versekkel magunkba nézhetünk, és rohanó életünkben pihenést, örömöt, megnyugvást találhatunk.”
– Úgy mondják, igen szigorú ember volt Csorba Győző.
– Az én emlékeimben napokon át együtt legózunk és társ minden játékban. Egyszer pedig iskola után, ahogy mentem a nagyszüleimhez, egy kutya megkergetett az utcában. Mikor elmeséltem neki, feddően csak annyit mondott, miért voltam olyan gyáva, miért nem szálltam szembe vele. Hát nem esett jól, de pár óra múlva, hazakészülődve a sértettségemet látván könnyezve kért bocsánatot.
– Írt verseket az unokáiról is?
– A bátyám, aki igen konok srác volt, ezt a költeményt kapta: Kicsi Bálint sose bólint, sose mondja, hogy igen, csak a nemre jár a feje, szelíden. Ami pedig rólam szól: Hatodik unokám, de én nem unom ám!
– Hol éltek a nagyszülők?
– A Damjanich utcában volt egy nagy kertes családi házuk, s mi is sokat voltunk ott a suli után. Emellett a révfülöpi nyaralóban volt együtt gyakran a család és a sok unoka.
Spanyolt és történelmet tanít
Csorba Győzőnek három lánya van. A legnagyobb, Eszter könyvtárosként ment nyugdíjba, a középső Noémi, Ábel édesanyja, a legkisebb, Zsófia pedig Németországban lett fogorvos. A költő családjában hét unoka született, a legidősebb Bálint (41), a legfiatalabb a Németországban élő Bianka (26). Ábel a hatodik a sorban és 32 esztendős, no és ő az egyedüli, aki közülük az irodalom felé mozdult. A Jurisics úti általánosba járt, a Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, a PTE-n magyar–történelem szakon kezdett, de később a magyarról spanyolra váltott. 2008-ban diplomázott, azóta a Szent Mór Iskola tanára.