Pécsi színjáték a Jóban Rosszban rendezőjével

– A magyar tévében az amerikai 24-et mintázó akciósorozatok a Tűzvonalban-nal kezdődtek. Ezt a sikerfilmet valóban Stohl András balesete állította le?

– Legfeljebb öt százalékban, s ezt attól függetlenül mondom, hogy nekem Stohl András a legjobb barátom. Szerintem egyébként a Tűzvonalban sorozatnak már az utolsó évadát sem kellett volna megcsinálni, amit el is mondtam mindenkinek, s nem voltam népszerű az álláspontommal.

– Aztán a Hacktiont töltötte újra.

– Az csak egy kirándulás volt! Vissza kellett hozni a nézőszámot a korábban jól induló, majd visszaeső sorozathoz. De akkor már javában benne voltam a Jóban Rosszban rendezői gárdájában is.

– Apropó Jóban Rosszban. Hogy készül egy ilyen teleregény?

– Négyen rendezzük felváltva, s jómagam havonta egy hetet töltök napi tizenkét órában műteremben, és két napot külső helyszíneken. Egy forgatáson van harminc ember, ahol mindenki azt várja, hogy pontosan összehangoljam, ki mit csináljon.

– Együtt készítették Rázga Miklós színház-igazgatói pályázatát, s úgy volt, hogy művészeti vezetőként vele tart Pécsre. Ebből aztán csak egy rendezés lett, az Édes Annáé, most pedig következik a második, A kripli. Miért nem vállalta az intenzívebb pécsi munkát?

– Ez azért így túlzás! Micu megmutatta nekem a pályázatot több szakaszban, és én elmondtam róla időnként a véleményemet. Az első évad összeállításához pedig valóban adtam ötleteket, és szóba került, hogy prózai tagozatvezető legyek, de az hamar kiderült, hogy egy ilyen feladathoz nekem ide kellene költöznöm, és ezt a fővárosi családi kötődésem, a tévéfilmes megbízatásaim nem tették lehetővé.

– Most tehát jön A kripli, mely a POSZT-on Gothár Péter rendezésében több díjat is elnyert. Miben lesz más az új pécsi bemutató?

– Nagyon bízom benne, hogy mindenben. Mi nem a Varró Dani-féle, egyébként zseniálisan poénos, szóvicces szöveget használjuk, mert nem szeretném, ha a nyelvezet a karakterek és a szituációk fölé kerekedne. Mi a lelki történések, a belső utak megmutatására törekszünk, sokkal inkább a történetet igyekszünk elmondani.

– Mi ez a történet?

– Egy világtól távoli közösség élete, kisszerű vágyakkal, mely a helybeleik életében mégis igen nagy téteket jelent. S kiderül, hogy miként kerekedik abból görög sorstragédia, amikor a szomszéd libája megcsípi a másik szomszéd macskájának a farkát.

– Miért választotta éppen A kriplit?

– Egyetlen gondolata miatt, mely így szól: nyugi, akárhol vagy, közel van az Isten. S meghalsz ugyan, de előtte boldog lehetsz. Ez pedig a végelszámolásnál nem is olyan kevés.

Itt rendezett először

Soós Péter 1962-ben született Budapesten. 1987-ben magyar–történelem szakos tanári diplomát szerzett az ELTE-n. 1992-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakán kapott diplomát. Játék-, dokumentum-, portré-, riportfilmeket, tévésorozatokat rendez, forgatókönyveket ír, Lovagkor című írását a Sundance pályázaton a legjobb hat magyar mű közé sorolták. Első színházi rendezése Pécsett volt, a Sade márkiné a kilencvenes évek elején, ezt követően a Budapesti Kamaraszínházban s több vidéki teátrumban is rendezett. Felesége, Juhász Réka színésznő, két fiuk van, Bence 12, Márkó 5 esztendős.