Pingvinjelmezes múltidézés – Ákos 40+1 koncertje Pécsen

A nosztalgiázás csapdáit ügyesen elkerülő, de múltidézéssel teli koncertet adott Ákos Pécsen, a 40+1 turné vasárnapi állomásán.

A sportcsarnok nézőterét leülősre alakították a vasárnap esti koncert kedvéért, a széksorokban és a lelátó három megnyitott szektorában ránézésre ezernél is többen várták a kezdést. Nyolc előtt kicsivel elénk is tárul a leplekbe bújtatott és fénnyel elárasztott színpad, és megkezdődött a konstans videózás. Ugyanis a hangzásban tökéletes előadást masszív, teljes színpadképet betöltő vetítés egészítette ki, a szuggesztív animációk és képsorok jó három órányi videoklippé alakították az estét. 

A technikában erős koncertet ezúttal színházira hangszerelt zenekar szolgáltatta, Ákos szinte csak akusztikus gitáron járult hozzá, már amikor nem énekhangjával és színászi munkával tette oda magát. Mert odatette, ez kétségtelen: a szűkebbre szabott stáb (sehol a vonósok, se vokálszekció) élén nemcsak énekesként, de színészként és táncosként is előadta, ami csak jólesett, de karmesteri feladatot is vállalt, már ha csak a számok elővezetését vesszük alapul. A frakkos-fehér leples környezet (amit Ákos kikacsintással “pingvinjelmezes” estének titulált) ellensúlyként kapta meg a sokrétű produkciót, Ákos ezzel az ügyes húzással a közönség kezdeti megszeppenését is azonnal feloldotta.

Kovács Ákos Pécsett is nagy sikert aratott (fotó: Borbás Mátyás)

A dalok közti átvezetések is önálló akciókká váltak: a stand-up comedy, a népies történetmesélés és a borozós sztorizgatás közt mozgó szöveges produkciókat kaptunk – családi anekdotáktól a csajozós hőskor kalandjain át az “internettes” közösséggel való különleges viszony taglalásáig minden belefért és jobbára működött is. A sztorik és poénok (amelyek jobbára nem is a dalok felvezetését szolgálták) egytől egyig működtek, mondjuk a közönség is fogékonynak bizonyult a kínálatra,  a legaktuálisabb politikai töltettel megrakott Ludas Matyi-értelmezés például kifejezetten nagy tetszést aratott.

Persze a szöveg csak a körítés volt, a dalokról szólt az este közel három órája. Szinte a teljes Ákos-életműből (amit húsz évnyi munkásság után talán már nem csak a rajongók ismerhetnek el) készült a repertoár: a karrier legnagyobb állomásai fel lettek sorolva, de új hangszerelésben vagy más darabokkal összegyúrva valóban masszív mennyiségű dal szerepet kapott. Néhol csak említés szintjén, mint a két zongorafutammal megidézett Induljon a banzáj, néhol kifordított formában, mint swingre átrakott Adj hitet, vagy a karrierállomásként jelentős Tarzan-betétdal. A legnagyobb kedvencek persze az eredetihez közeli tálalásban jöttek, de a zongorás-bőgős megoldások összességében jót tettek a gyakran évtizedes távolból előhozott daraboknak.

Mindenki kapott tehát valami emlékezetest, a lírai dalokkal megpakolt első rész után ingujjban és zúzósabb megoldásokkal visszatérő banda az utolsó pár számra színpadhoz is késztette a küzdőtéri nézőket, úgyhogy a csápolás sem maradt el.

A rajongók elégedetten konstatálhatták, hogy Ákos negyvenen túl is bombabiztosan hozza a tőle megismert profi színvonalat, de művészi ambícióit sem őrölte fel a rutin. Ha így folytatja, kétévente még nagyon sokáig szívesen látják, Pécsen biztosan.

Kommentek