Püspöki interjú: egyre nagyobb a szeretetéhség

Mayer Mihály pécsi megyés püspök szerint az őszinte, tiszta szeretetre egyre nagyobb az éhség. Ezért a karácsonyi ünnepkör nemcsak valamiről, hanem valakiről, a történelembe belépett Jézus Krisztusról szól elsősorban – mondotta a Dunántúli Naplónak interjúban.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Mayer Mihály megyés püspök: Jézus melegséget és eligazítást hozott (fotó: Laufer László)
[/caption]

– Az idén ünnepeltük a Pécsi Egyházmegye alapításának ezeréves évfordulóját, gazdag programokkal, emlékezetes eseményekkel. Mi volt ön szerint a millenniumi napok hozadéka?

– Az alapítás dátuma nem a kereszténység kezdetét jelenti ezen a tájon, mert a kereszténység ezerhatszáz éves minálunk, de az intézményesített közösség kialakulása valóban 1009. augusztus 23-án történt meg. Ezt ünnepeltük a liturgikus események mellett színvonalas kulturális programokkal. Az ünnepségek csúcspontja a Szent Jobb mellett bemutatott szentmise volt a jubileum napján híveink körében és abban a reményben, hogy másokat is sikerült megszólítanunk. Az előkészületek és az ünneplések során többek között arra is szerettük volna felhívni az emberek figyelmet, hogy az egyház nem civil szerveződés, nem magánügy, amint azt a jelenlegi hatalom, a liberális világ nagy előszeretettel artikulálja. Ráadásul nem a mindenkori kormányzat kegyeinek köszönhető a létünk, hanem Jézus Krisztus munkálkodásának és küldetésének továbbviteléről van szó, arról, amivel ő közénk jött a történelembe karácsony ünnepén.

– Napjainkban a hazai gazdasági és politikai válság soha nem remélt mélységeit éljük, a munkanélküliség, kilátástalanság óriási méreteket ölt, miközben a politikai elit finoman szólva igencsak tömködi a zsebeit.

– Az ókeresztény sírkamrákban van három-három kép. Az első három azt jelzi, hogy az életben mindig vannak kihívások, s ezek között élve szolgálunk és tekintünk a másik emberre. De a másik három kép már jelzi, hogy a mindennapjainkban segítséget is kaphatunk, és nem elsősorban az embertől, hanem istentől kapjuk az igazi segítséget ahhoz, hogy az életben helyt tudjunk állni, hogy sorsunk jobbra forduljon. A becsületesség, a jóság nem csupán állami rendeletekkel kikényszeríthető elvárás, hanem elsősorban Istennek az elvárása, a szívünkbe ültetett törvény. Ha pedig ezt a törvényt kijátsszuk, a szívünket játsszuk ki, s nem marad bennünk empátia, tolerancia, összefogás-összetartás érzés. Farkasokká válunk. Ez következik be egyes korok és ideológiák hatására, efelé visznek mai életünk szekértáborai és szakadékai.

– Az egyesült Európa toleranciát hirdet.

– És eközben a silány értékek felé fordul, ami nagyon fájdalmas és szomorú. Ugyanis minden isteni kapcsolat, vallás kialakít egy-egy emberi kultúrát, ami szebbé teszi a világot, akár a hindu, a muzulmán, avagy a keresztény kultúráról van szó. Persze mindegyikhez egy-egy értékrend is tartozik. Akadnak sokan, akik a mai vérszegény Európában az idegen kultúrák és ideológiák iránti toleranciát szorgalmazzák, miközben a kereszténységre torzóként tekintenek. Rendjén való ez? Pedig Európának van keresztény alapja és értékrendje, amely megkönnyítené az egységesülés szándékát, ami a közös alapok nélkül nagyon nehezen megy...

– Hogy tekint a püspök a 2009-es év karácsonyára, az eljövendő ünnepre?

– A karácsonyi előkészületek idején az emberek arról töprengenek elsősorban, hogy vajon milyen ajándékkal lephetem meg a családom tagjait, szeretteimet, mi lesz a karácsonyi menü, hogyan terítem az asztalt, hova állítom a fenyőfát. Nem is volna mindezzel baj, hiszen a készülődést jelzik, azt az empátiát, amivel családtagjaink, ismerőseink felé fordulunk. Mi, keresztény emberek azonban nemcsak valamire készülünk az adventben, hanem Valakire várunk. Így nagy kezdőbetűvel. Ezt a Valakit ajándékban kapjuk odafentről, ezért hívjuk az Atya küldöttének, ezért látjuk őt mint Istent és Embert, aki nemcsak pislákoló mécsest jelent számunkra, hanem ő a világ világossága. Személyest találkozást akarunk karácsonykor megélni. Az első karácsony, amiről a próféták jövendöltek Augustus császár idejében történt. Nem mitológiai mese volt, hanem történelmi valóság. Mi, keresztények nemcsak erre az egyszeri valóságra emlékezünk, nem egyszeri történelmi eseményt állítunk magunk és az emberek elé, hanem valljuk, hogy ma is részesei vagyunk a történéseknek. Ez adhat erőt mindannyiunknak a mai manipulált világban.

– A nagykarácsony után mindig jön a kiskarácsony, a január elseje.

– Hadd ragadjam meg a lehetőséget, hogy a pécsi egyházmegyéseknek, a pécsieknek-baranyaiaknak olyan karácsonyfényt kívánjak, amelyik jelzi, hogy Jézus Krisztus melegséget és eligazítást hozott, minket, hívőket összekapcsol, a keresőknek feleletet ad, és a távollévőket sem zárja ki szeretetünkből. Az újévben pedig az egész esztendőre kívánom Jézus Krisztusnak azt az erejét és bátorítását, amely nélkül nem könynyű a mindennapokat megélni. A boldog újév bensőnkből fakadjon. A bensőnk gazdagságát kívánom a Dunántúli Napló valamennyi olvasójának az elkövetkező év gazdasági, politikai és a létbiztonságunkat fenyegető kihívásainak megvívásához.