Spurrier és én, avagy borszakértés a borblogban

Nem mintha rendszeresen egyeztetnénk, ámbátor van közös ismerősünk, éppen ő vitte el hozzá a Szeleshát-borokat is. Tőle függetlenül kóstoltunk meg egyet a sorból, a nálunk hagyományos szerb ortodox karácsonyt ünneplő kis baráti bulin. Barátaim mostanság egyre kekeckedősebb természettel bírnak, ha borokról van szó. Vagy én kényeztettem el őket, vagy felnőttek maguktól, mindenesetre most már óvatosan állítok össze egy-egy borsort. De legutóbb inkább azt mondtam: ami a borhűtőben van, ma szabad préda. Végül is nem döntöttünk rosszul, de az első bort a nem kevés további palack sem tudta beelőzni.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] A Szeleshát borok
[/caption]

A pincészet 2006-os merlot-ja nekem nem igazán jött be, az egész évjáratból valahogy azt tartottam a leggyengébbnek. A prekoncepció nagy úr, ezúttal is óvatosan pislogtam, miközben kipukkant a dugó a 2007-es Szeleshát Merlot-ból. De most minden fordult.

Amit a korábbiból hiányoltam, most mind benne volt, ráadásul az előző erényeit is meg tudta őrizni. Kóstoltam már ugyanezen évjárat merlot-válogatását, ami a Nomád névre hallgat, igencsak kivételes borról beszélünk, de egy baráti beszélgetős-vacsorázós estén az alap merlot nekem jobban bejön.

Illatában áfonyás-szedres mélység már elsőre. Tiszta és kerek, orrot simogató érzés. Érett, telt, gazdag ízek vannak benne, sok gyümölccsel, valahogy jó arányban a frissesség és a lekvárosság. Pörkölési zamatokban sem szerénykedik, kávé és szegfűszeg szép arányban, textúrája bársonyos, kedves.

Spurrier szerint sok benne az alkohol (talán emiatt is csak 14 pontot adott a 20-ból), szerintem meg most ez nem zavar. Ma minden borban sok az alkohol, emelkedik a tűrőképesség is, ha van mögötte test, erő, energia. Ebben a merlot-ban van bizony mindenből, nekem, a többieknek, aki csak kóstolta, bizony bejött. Egész estére meghatározta a szánk ízét, a sor többi résztvevője már csak asszisztált, pedig hát voltak itt nagyobb nevek, drágább borok. Nem az alapján kell választani, ezt azért tudjuk, persze. Egy-egy ilyen bor mindig nagy élmény, nekünk, akik illatokat és ízeket is keresünk a borban, élményt és szórakozást, nem csupán alkoholt. De hát gyarlók vagyunk mi, az olvasó meg talán megbocsátja nekünk.