2009.08.28. 18:35
Szigetvár vára lesz a Zrínyi-musical helyszíne
A Zrínyi 1566 musical ötlete 17 évvel ezelőtt született, el kellett jönnie a gazdasági válságnak, hogy a legnehezebb körülmények között mégis megvalósuljon. Az író–rendező Moravetz Levente tele van lelkesedéssel.
– Elég régre nyúlnak vissza a kezdetek. Hogyan s mi történt máig?
– Még 1992-ben Bagossy Lászlóval és Vidákovics Antallal találtuk ki, hogy legyen egy Zrínyi-darab horvát–magyar kooprodukcióban. Aztán készült egy szinopszis, de végül a dolog leállt. Időközben ennek a műnek rengeteg változata volt, két- és három- felvonásos verzió, musical és opera. Most, azt hiszem, valami különöset hoztunk össze, szerkezetileg talán a Varázsfuvolához tudnám hasonlítani. Ez ugyan végig zene, de nem mindent énekelnek. A dalok között nagyon rövid kis jelenetek vannak, nyolc–tíz mondatok csupán, amit végig zene kísér. Persze modern, rockos-musicales hangszereléssel.
– Legalább ennyire különleges, hogy a Zrínyi 1566-nak három zeneszerzője van. Ez miképp működött?
– Papp Zoltánnal kezdtük el a munkát, utána csatlakozott Balásy Krisztián és Horváth Szabolcs a csapathoz, a két fiatal tigris. Ők belenyúltak az egész darabba, de szép számmal saját munkáikkal jegyzik a produkciót. Ez csak Magyarországon szokatlan, most például benne vagyok egy olasz produkcióban is, ahol kilenc zeneszerző dolgozik együtt, és én vagyok a harmadik írója a darabnak. Itt is ez volt, mindenki megírta a magáét, és én ezekből válogattam öszsze a legsikerültebb zenéket, amiket a végén összefésültünk.
– Igazi sztárokat sikerült szerződtetni. Könnyű volt rábírni őket?
– Valóban ilyen nevekkel, ilyen hangokkal, ilyen színészi tehetséggel nem nagyon büszkélkedhet más produkció, anélkül, hogy ezzel degradálnék bárkit is. Sasvári Sándor, Feke Pál, Csengeri Attila – hadd ne soroljak fel mindenkit. Ez a nyár előnye, hogy meg lehet szerezni szinte bárkit; a hátránya meg az, hogy ezek a művészek a szélrózsa minden irányából érkeznek, és ezt nagyon komolyan össze kell szervezni. A stáb pontosan tudja, ki hol áll, az előzetes próbák alapján, dunaújvárosi táncosok ugyanúgy, mint a csáktornyai vitézek.
– Jól látom, hogy a rendező dolga ezek szerint nem csupán a darab rendezése, hanem mindené, egyszerre?
– Egyrészt felkészültnek kell lenni. Ennyi színházi gyakorlattal azonban ki merem jelenteni, hogy minden egyes előadás úgyis az utolsó héten készül el. Akkor tisztul ki. Ám a foglalkozásom neve is az: rendező. Kicsit olyan ez, mint a káoszban rendet teremteni.