Telt ház előtt énekelt José Carreras

[caption id="" align="alignleft" width="323"] José Carreras a koncert első felében népszerű olasz és spanyol dalokat adott elő. A háttérben Sabina Puertos. (fotó: Löffler Péter)
[/caption]Azt, hogy történik a városban valami, már este hét előtt lehetett tudni, mivel nagyjából bedugult a város, legalábbis az Expo Center felé vezető irányba. A színfalak mögött ekkor még mindenki tette a magáét, szinte az utolsó pillanatig volt mit igazítani a díszleten, színpadon.

Nem kellett sokat keresgélni ismerős arcok után a koncertre érkező notabilitások között. Természetesen ott volt Pécs és Baranya szinte teljes önkormányzati vezetése, különböző cégek első emberei, az egyházak főemberei is. A lelkes tapsolók között láthattuk például Göncz Kinga külügyminisztert.

A spanyol tenor a IV-es számú öltöző magányában készült az estre. Magoni Zsolt menedzser elmondta, Carreras mindig egyedül tölti a koncertek előtti egy órát. Gyümölcsöt fogyaszt és teát iszik – a vörösborozás inkább csak legenda, legalábbis Carreras nem él vele, mert irritálja a nyálkahártyáját.

Legyőzte a leukémiát

José Carreras 1988-ban kigyógyult a leukémiából, és ennek hatására alapítványt hozott létre a betegség gyógyításának támogatására. A művész évente 10-15 koncertje bevételét ajánlja fel erre a célra, a pécsi hangverseny azonban nem tartozik ebbe a körbe. Az alapítvány igen hatékonyan tevékenykedik, ösztöndíjakkal segíti a fiatal kutatók munkáját, rendszeresen támogatja a tudományos tevékenységhez szükséges eszközök fejlesztését, de közvetlenül is támogatja a leukémiás betegeket és hozzátartozóikat.

A nézőtér este 8-ra teljesen megtelt, az akadémiai negyedóra után színpadra vonultak a Pannon Filharmonikusok, majd megjelent Carreras unokaöccse, David Giménez is. Egy Rossini-nyitánnyal kezdődött a koncert, majd a második szám már a Maestroé volt.

Láthatólag remekül össze van szokva „nagybácsi” és az öcscse, tökéletes összhangban következtek egymás után a műsorszámok. A nézőtér közepén helyet foglaló japán pár minden egyes Carreras-dal után piros-sárga csíkos katalán zászlót lobogtatott nagy lelkesen.

Carreras fellépésében egyrészt érződött a hatalmas tapasztalat és rutin – a legjobb értelemben véve, ám az is nyilvánvaló volt, hogy a koncert előrehaladtával ő is mind jobban belelendült az éneklésbe – és ezt a publikum reakcióin is le lehetett mérni. A tenor eleinte jobbára népszerű olasz és spanyol dalokat adott elő, egyre nagyobb sikerrel, de a közönség lelkesen tapsolt a tűzről pattant argentin Sabina Puertosnak, illetve a hazai színeket képviselő Kincses Veronikának is.

José Carrerast a népes közönség búcsúzásképpen többször is visszatapsolta.

– Úgy érzem, jól felkészültünk. Bátran kijelenthető, a szimfonikus együttes tart már ott, hogy ne jelentsen gondot számára egy ilyen fellépés. Úgy gondolom, most is kellőképpen ráhangolódtunk a zeneművekre. Ménesi Gergellyel a hónap során alaposan átvettük a dalokat, aztán David Giménezzel is külön gyakoroltunk. Ugyanakkor nagy volt bennünk a várakozás, mert tudtuk, José Carreras keveset szerepelt errefelé az idén, Közép-Európában például először lép most fel.

A közös próba több mint négy óráig tartott szerdán délután a ZeneParkban, melyet csütörtök délután a szabadtéri helyszínen a koncert előtt még egy újabb hosszú, közös gyakorlás követett. Aztán már csak a koncert volt hátra az Expo Centerben.

A műszaki hátteret Frenreisz Károly és csapata biztosította, állította, nem izgul, de azért látszott rajta, nem mindegy, mi lesz este:

– Ez egy nagyon igényes műfaj, mindennek tökéletesen kell működnie. Szerencsére remek a helyszín, örülünk annak, hogy a jelek szerint Pécs lassacskán tényleg a kultúra fővárásává kezd válni.

A művész feladata

„Hatalmas szerencse, ha valaki megkapja a képességet és a hozzávaló fegyelmet, hogy nagyszerű műveket adhasson elő a világ legrangosabb operaházaiban” – véli Carreras.

Az opera egyetemes értékeket önt formába, nemre, fajra és nemzetiségre való tekintet nélkül. „A szerelem, a barátság, a részvét vagy az elidegenedés, az összeférhetetlenség mind az emberi élet kifejeződései, és a zeneszerző és szövegíró ezeket az érzéseket ülteti át műveibe. Ezeket az érzéseket adjuk tovább mi, zeneművészek, a hallgatóság pedig felismeri őket és együtt él a szereplőkkel.”

– Úgy érzem, jól felkészültünk. Bátran kijelenthető, a szimfonikus együttes tart már ott, hogy ne jelentsen gondot számára egy ilyen fellépés. Úgy gondolom, most is kellőképpen ráhangolódtunk a zeneművekre. Ménesi Gergellyel a hónap során alaposan átvettük a dalokat, aztán David Giménezzel is külön gyakoroltunk. Ugyanakkor nagy volt bennünk a várakozás, mert tudtuk, José Carreras keveset szerepelt errefelé az idén, Közép-Európában például először lép most fel.

A közös próba több mint négy óráig tartott szerdán délután a ZeneParkban, melyet csütörtök délután a szabadtéri helyszínen a koncert előtt még egy újabb hosszú, közös gyakorlás követett. Aztán már csak a koncert volt hátra az Expo Centerben.

A műszaki hátteret Frenreisz Károly és csapata biztosította, állította, nem izgul, de azért látszott rajta, nem mindegy, mi lesz este:

– Ez egy nagyon igényes műfaj, mindennek tökéletesen kell működnie. Szerencsére remek a helyszín, örülünk annak, hogy a jelek szerint Pécs lassacskán tényleg a kultúra fővárásává kezd válni. A művész feladata „Hatalmas szerencse, ha valaki megkapja a képességet és a hozzávaló fegyelmet, hogy nagyszerű műveket adhasson elő a világ legrangosabb operaházaiban” – véli Carreras.

Az opera egyetemes értékeket önt formába, nemre, fajra és nemzetiségre való tekintet nélkül. „A szerelem, a barátság, a részvét vagy az elidegenedés, az összeférhetetlenség mind az emberi élet kifejeződései, és a zeneszerző és szövegíró ezeket az érzéseket ülteti át műveibe. Ezeket az érzéseket adjuk tovább mi, zeneművészek, a hallgatóság pedig felismeri őket és együtt él a szereplőkkel.” José Carreras a koncert első felében népszerű olasz és spanyol dalokat adott elő. A háttérben Sabina Puertos. (fotó: Löffler Péter) -->