Unger Pálma: „Mert gyerekként kell ráérezni a játék igazi ízére”

– Azt hiszem, ezt a gyerekcentrikus rendezvényt N. Szabó Sándor is kitörő lelkesedéssel üdvözölte volna.

– Sanyinak és nekem is az volt az elsődleges célunk a Sziporka Gyerekszínpaddal, hogy a fiatalok megkedveljék a teátrum légkörét. Nagyon fontos, hogy a családi színház megjelent a palettán, mert így a gyerekek a szülőkkel, nagyszülőkkel együtt ismerik meg azt a gyönyörűséget, amikor szépen kiöltözve érkeznek a kultúra templomába, aztán otthon ki-ki elmondhatja a hasonló, de mégis más véleményét a látottakról. Mert annak az ízére gyerekként kell ráérezni, hogy valaki felnőttként színházjáró legyen.

– Mi még a hozadéka, hogy sokkal több gyerekdarab megy mostanában a városban?

– Korábban kis költségvetéssel, szerény körülmények között igen kevés gyerekszínjáték került műsorra, most a nagyszínházban, teljes pompában készülnek a darabok, az élő színháznak pedig nincs vetélytársa, toronymagasan veri a rajzfilmek, a tévésorozatok vizuális és tartalmi hatását.

– Milyen érzés a Pécsi Nemzeti Színházban nap mint nap szembesülni, hogy az egyik játszóhelyet néhai társáról, N. Szabó Sándorról nevezték el?

– Szívszaggató. Az összetört lelkemet minden alkalommal átjárja az öröm és a bánat, s nagyon hálás vagyok azért, hogy így őrzik az emlékét.

– Ön hogy él most? Hiszen a múlt esztendőben továbbadta a gyerekszínpadot.

– Harminc évig csináltam, ebből 27-et Sanyival együtt, de elfogyott már az a kis csapat, akiket még együtt indítottunk. Mindemellett drukkolok nekik a sikeres folytatáshoz.

– Írt két könyvet korábban. Nem tervez újabbat?

– Nincs ilyen tervem, viszont játszom több darabban is. Szerepelni fogok a nyári színház új bemutatójában, a Vészhelyzet komédiában, emellett Füst Milán Boldogtalanokjában is benne vagyok, és az említett gyerekelőadások is futnak tovább. A játék tart életben, és a kollégák tapintatos szeretete. No és eddig elkényeztetett feleség voltam, most pedig igyekszem alkalmazkodni a praktikus élethez. Megtanultam autót vezetni, egy kicsit már tudok az interneten bóklászni, angol leckéket veszek, tornázni járok és rengeteget olvasok.

Bors néni és a Kopogós römi

Unger Pálma 1946-ban született Budapesten. A szülei is színészek voltak, így mindig a világot jelentő deszkák varázsában élt. A Déryné Színházban és a Kamara Varietében kezdte a pályát, majd öt évet Miskolcon, négyet Debrecenben játszott. 1974-ben került Pécsre, egy időben N. Szabó Sándorral, akivel rögtön egymásra találtak a magánéletben is. A PNSZ Örökös tagja, jövőre ötven éve lesz színpadon. Írt két könyvet és három librettót zenés vígjátékokhoz, csak az ezredfordulót követően néhány emlékezetes pécsi előadás, amelyben szerepelt: A Senák, Az imposztor, a My Fair Lady, az Ivanov, a Bors néni, a Kopogós römit pedig duóban mutatták be N. Szabó Sándorral.

Harminc éven át

Mészáros B. Endre (Dunántúli Napló) -->