2013.05.10. 16:22
Vidéki nőként lehetett akadémikus
A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé választották Pálné Kovács Ilonát, a PTE egyetemi tanárát, az MTA KRTK Dunántúli Tudományos Intézet korábbi igazgatóját. A kitüntetés fényét növeli, hogy ebbe a klubba nőknek igen nehéz bejutni.
– Pontos számot nem tudok, de négy éve a magyar akadémikusoknak csupán öt és fél százaléka volt nő. A szabály pedig az, hogy a hetven év alatti MTA-tagok nem lehetnek többen kétszáznál.
[caption id="" align="alignleft" width="334"]
Több mint húsz könyvet írt vagy szerkesztett
[/caption]
– Hogy értékeli a címet?
– A teljesítményen túl szerencse is kellett hozzá, hiszen tudom, hogy az egyetemen vagy akár az intézetben más is rászolgált erre. Talán az hajtotta a malmomra a vizet, hogy több tudományterületről kaptam támogatást, hiszen egyszerre vagyok jogász, a politikai tudományok kandidátusa, s közben regionális közigazgatási kérdésekkel foglalkozó regionalista.
– Apropó közigazgatás. Európai régió, hagyományos megye vagy járás – melyik az igazi méret?
– Több évszázados vita ez, de nem a terület nagysága a fontos, hanem hogy mi a szerepe. Az utóbbi esztendők változásait látván az egyik szemem nevet, ám a másik sokkal jobban sír. Mert erősödik a centralizáció, s bár még többen nem néznek szembe a ténnyel, de most igen sokat veszítettek az önkormányzatok. Aminek viszont örülök, hogy vége a térképrajzolgatásnak, a megye helyzete megszilárdult, bár nem az önkormányzatoké, hanem az államigazgatásé, ami csökkenti a polgárok közvetlen beleszólási lehetőségét.
– Doktori iskola politikai programvezetőjeként hogy látja, érdekli még az embereket a politika?
– A politikatudomány nemcsak a hatalom megszerzéséről szól, hanem a hatalom használatáról is. Ez utóbbi tudományos kutatásában igen gyengék vagyunk, s talán a politikai elit sem tart igényt erre a tudásra. A mi doktoriskolánk elsősorban a területi kormányzás tudományára tanít. Kérdés, hogy végzett doktorainknak aztán mennyi beleszólásuk lesz az önkormányzatok működésébe.
– Írt vagy szerkesztett több mint húsz könyvet, és bátran kijelenthető, hogy megszállott társadalomkutató. Milyen „kicsapongások” férnek még bele az időbeosztásába?
– A családom fizette meg ennek az árát, a gyerekeim például kiváló ismerői a zacskós leveseknek. Most viszont, hogy lett egy unokám, miatta többet lazítok, s a kutyám is kiköveteli a maga napi fél óráját. Ha tehetem, színházba, koncertekre is eljárok.
Társadalomkutató, immár 35 esztendeje
PÁLNÉ KOVÁCS ILONA 1954-ben született Pécsett. A Janus Pannonius Gimnáziumban érettségizett, a JPTE jogi karán diplomázott 1978-ban, s azóta az MTA RKK Dunántúli Tudományos Intézetében dolgozik.
MÁSFÉL ÉVTIZEDEN át volt az intézmény igazgatója. Közben politikatudományból kandidált, az ezredforduló óta az MTA doktora, egyetemi tanár, a PTE BTK politikatudományi doktori programjának vezetője, három nyelven beszél.
FÉRJE PÁL Zoltán szobrászművész; két fiuk van, a 33 éves Dániel jogász, a 30 esztendős Márton pedig marketingmenedzser.
