Vége az osztályharcnak, átvette helyét a fajok közötti háború

Manuel Valls nagyjából két éve vonult vissza a politizálástól. Legalábbis a francia belpolitikából kivonult, szülőhelyén, Barcelonában ugyanis, ahol francia-spanyol állampolgárként kudarcot vallott a polgármesteri székért folytatott küzdelemben, még most is önkormányzati tanácsosként dolgozik. A francia szocialisták egykori erős embere François Hollande köztársasági elnök miniszterelnöke volt (2014-2016), ezt megelőzően pedig belügyminiszterként vett részt a szocialista kormányban. A radikális iszlám ellen a kezdetektől következetesen fellépő baloldali politikus most hosszabb és rendkívül tanulságos interjút adott a „Les Valeurs Actuelles„ konzervatív hetilapnak – számol be az Origo.

A lap úgy fogalmaz, sajátos politikusa a baloldalnak Manuel Valls. Tulajdonképpen belügyminiszteri kinevezése, azaz 2012 óta voltaképpen kilógott a francia Szocialista Pártból. Nem volt engedékeny a bevándorlókkal, bírálta a párhuzamos társadalmat kialakító muszlimokat és a szociális demagógiától is távol tartotta magát. Meglepően kemény kézzel irányította a rendőrséget, olyannyira, hogy – ezt természetesen nem erényként írjuk – egy év után kiderült, hogy több a rendőri túlkapás a baloldali Francois Hollande elnöksége alatt, mint korábban a konzervatív Nicolas Sarkozy idején.

Manuel Valls az interjú elején a Franciaországot ma leginkább foglalkoztató Traoré-üggyel foglalkozik. Úgy látja, hogy bizonyos köröknek az az érdeke, hogy a sérelmeket újra és újra, folyamatosan átéljék a francia emberek. „Az események idején miniszterelnök voltam. Adama Traoré halála egy dráma volt, de a jogos érzelmek mellett, amelyek egy testvér, egy fiú, egy fiatal elvesztéséből fakadtak, a felelősöknek, nekünk meg kellett őriznünk józanságunkat, és hagyni kellett, hogy az igazságszolgáltatás végezze a dolgát. Ezzel szemben világossá vált, hogy Adama nővére, Assa és a köréje gyűlt körök egy nagyon egyszerű üzenet mentén egyre inkább felfújják ezt az ügyet: a csendőrség a bűnös, és az állam a cinkosa.” Ezt az ügyet ürügyként használták fel, holott

nem lenne szabad, hogy az érzelmek és a politikai megfontolások vezessék az embert, mondja Valls, utalva arra, ahogy a macroni rezsim, és elsősorban Christophe Castaner belügyminiszter ebben az ügyben eljárt.

A párizsi tüntetéseket szervezők mindenáron párhuzamot akarnak vonni azzal, ami az Egyesült Államokban és Franciaországban történt. George Floyd megvetendő meggyilkolása és a francia helyzet összehasonlítása Valls szerint elfogadhatatlan. Azt akarják elhitetni, hogy a rendőrség el akarja nyomni a kisebbségeket. Ez az első alkalom, hogy ekkora visszhanggal és erővel akarják ránk kényszeríteni ezt a gondolatot. A Köztársaság integritása és a demokratikus intézmények szempontjából ez egy rendkívül veszélyes folyamat, aminek ellent kell állni, és meg kell küzdeni ezekkel a mozgalmakkal”, mondja Manuel Valls.

Másokhoz hasonlóan Valls is úgy látja, hogy Franciaországban elindult egy olyan folyamat, amelyet az áldozattá válás mellett a dekolonizációs mozgalom és a politika összefonódása jellemez, és ehhez a baloldali értelmiség és művészek egy része hatékonyan asszisztál. Ezek a mozgalmak Manuel Valls szerint nem a valóságos problémákkal foglalkoznak, hanem behálózzák a szociálisan hátrányos helyzetbe kerülő fiatalokat, irányítják, manipulálják őket, mégpedig azért, hogy a rend ellen tegyenek, azaz anarchikus állapotokat idézzenek elő. Nem csoda tehát, hogy az áldozattá válási logika egyre jobban felerősödik, miközben ezek a mozgalmak összekapcsolódnak a baloldali pártokkal.

Az Új Antikapitalista Párt (NPA), a zöldpártok, az „Engedetlen Franciaország” egy része, sőt, még a Szocialista Párthoz tartozók is ide sorolhatók Manuel Valls szerint, gyakorlatilag tehát az egész francia baloldal. Az osztályharcnak vége, helyét átvette a „fajok” közötti háború, és ahogy Manuel Valls fogalmaz, ez egy „kegyetlen háború, mert alapvetően a bőrszínen alapul, ezenkívül egyszerre olvad bele a politikai iszlámba, és egyszerre verseng is vele. Egy igazi robbanó vegyületről van szó”.