Postabontás

2012.04.10. 16:48

Sokan nem is gondolják, milyen keskeny a mezsgye koldus és milliomos között

Elég egy „kis” betegség és máris munkaképtelen az ember, és innen nem kell sok, hogy elveszítsünk mindent - írja olvasónk.

Radnai Tibor, Pécs

Egyre több koldust és nincstelen embert látni az utcán, akiknek az összes vagyonuk egy nagy, zöld – környezetbarát –, műanyag táska. Ebben van mindenük. De hozzájuk hasonló emberek tologatják kocsijaikat – nők, férfiak egyaránt –, akiknek a gyűjtögetés az egyetlen lehetőség a túlélésre.

Úgy látom, sokan nem tudják – jólétükben nem is gondolják –, hogy nagyon keskeny az a mezsgye, ami elválasztja a koldust a milliomostól. Bármikor le lehet csúszni. Elég egy „kis” betegség és máris munkaképtelen az ember, és innen már nem kell sok idő ahhoz, hogy elveszítsünk mindent. De a gazdasági válság is könnyedén „megoldhatja” a teljes tönkremenetelt.

Sokszor elgondolkodom azon, szabad-e, kell-e engedni, hogy emberek ennyire lecsússzanak, hogy cél nélkül tengjenek az utcán fiatalon és öregen, és végül feladva minden reményt, válasszák a halált.

Mert hiába mondjuk azt – mostanában divatosan –, hogy nem halat kell adni, hanem hálót és tanítani kell halászni, ha ennél sokkal több kell a visszakapaszkodáshoz. Sokkal. Kellenek állami vállalatok, mezőgazdasági nagyüzemek, nem csak magántermelők. Olyan munkahelyek kellenének, ahol van napi egy tál étel is, ahol van munkásszállás orvosi ellátással, ahol van közösség, ami nevel és felemelhet.

Címkék#Pécs

Ezek is érdekelhetik