Parlagon hevernek a falusi kertek – sopánkodik olvasónk

A Dunántúli Napló szombati számának Postabontás rovatában a vásárcsarnokkal kapcsolatban jelent meg egy írás, amely szerint évtizedekkel ezelőtt még az volt a jellemző, hogy a környező falvakból hozták be a városba a termést a kofák, ezzel szemben ma meg leginkább a nagybani piacról érkező zöldséget, gyümölcsöt kínálják az árusok. A cikk mondandójával teljesen egyetértek és én is remélem, hogy az új vásárcsarnok ebben is változást hoz majd.

A fiam egy Pécs melletti faluban él, éveken át művelték a kertjüket, aminek egy részét rám bízták, én gondoztam. Húsz éven keresztül hetente többször is kijártam hozzájuk: voltak szép virágaim, zöldséget is termeltem a nekem szánt területen. Most már nyolcvan esztendős vagyok, de a munka még az utóbbi időben se esett nehezemre, a faluba kijárni olyan volt nekem, mintha üdülni mennék. A közelmúltban azonban a fiam bejelentette: megszünteti a kertet. Nagyon elszomorított, még meg is sirattam.

Sajnos ebben a faluban a legtöbb háznál azt láttam, hogy a kertet mások se művelik. Viszont a településen élő ismerősöket többször is láttam már a vásárcsarnokban: nem azért, hogy bármit is eladjanak, hanem vásárolnak, ott veszik meg a hagymát, a krumplit stb. Mindent, amit egyébként a saját udvarukban is megtermelhetnének.

Mikor még a faluban kertészkedtem, azt is láttam, hogy ebéd­időben az emberek éthordóval mentek az óvodába – ebből arra következtettem, hogy nem is kertészkednek, de nem is főznek a falusi emberek. Amit rendkívül furcsának találok, hiszen régebben éppen ennek az ellenkezője volt a vidéki életre a jellemző.

Név és cím a szerkesztőségben