Olvasói levél: üvöltözés lett a buszozás vége

A Zsolnay Negyed megállóban szálltam fel, hogy a vasútállomásra utazzak. Az Árkád megállótól egyedül tartózkodtam a járművön, amely felszálló utas hiányában először a piaci, majd a vasútállomás megállóban sem állt meg. A piaci megállót követő kanyarok után felálltam, és a középső ajtóhoz álltam. Amikor láttam, hogy a vasúti pályaudvarról kanyarodik ki a busz, a vezetőjének szóltam, hogy szeretnék leszállni. 

A sofőr közölte, hogy nem áll meg, mert nem jeleztem, ő pedig a megállóból már kihajtott. Igaz, valóban nem jeleztem, el voltam foglalva a bőrönddel és a hátizsákkal, de gondolhattam, hogy látja, hogy a csomagokkal leszállni szándékozom. Annyit mondtam a sofőrnek, hogy legalább karácsonyra való tekintettel megállhatna. Nem vagyok helybéli, így nem tudtam, hogy viszonylag közel van a következő megálló, és visszagyalogolva elérem a vonatom. 
 

A sofőr kezdte hergelni magát, majd közöltem vele, hogy salgótarjáni vagyok, nem szoktam ezen a vonalon utazni. Ez viszont felbátorította a járművezetőt, így „szemétláda csavargónak” titulált. Nem hiszem, hogy 69 évesen, nyugdíjasként ez lennék. Szóltam, hogy fejezze be, és mondtam azt is, hogy a következő megállóban le szeretnék szállni. Megnyomtam a jelzőgombot. A sofőr folytatta a szidalmazásom, de nem reagáltam rá, ez biztosan még jobban dühíthette. A megállóban megállt a busz, a vezető kinyitotta az első ajtót, de a középsőt előttem nem. Odajött hozzám és az üvöltözést folytatta, de ekkor már előjött belőle a „műveltség”, és a 62 éve elhunyt édesanyámat szidalmazva ordítozott. Kértem, hogy nyissa ki az ajtót, mert lekésem a vonatot. 

Mivel láthatta, hogy nem nagyon vagyok beijedve tőle, kis idő múlva előrement, de nem ült be a helyére, hanem csak kinyitotta az ajtót, majd visszasietett, és folytatva a megnyilvánulásait, utánam leszállt a buszról. Itt már várható volt, hogy tettlegességig fajul a viselkedése, és amikor már közvetlen mellém ért, rászóltam, hogy most már elég, nyugalmazott rendőrtiszt vagyok, feljelentem a főnökségénél! Erre visszaszállt a buszra, de végig hallottam, hogy édesanyámat becsmérli. 
 

Volt foglalkozásomból kifolyólag tisztában vagyok azzal, hogy a buszsofőr bántalmazása közfeladatot ellátó személy elleni erőszaknak minősül, ezért próbáltam magam türtőztetni. Ezek után azt kell mondanom, hogy bizony ne nagyon csodálkozzunk el azon, hogy ha a sofőrt valamelyik utas pofon vágja. Sajnos az én esetemben is már majdnem eljutottam erre a pontra, de nálam magasabb az önkontroll, nem süllyedtem le az ő szintjére. 
 

Természetesen a panaszom megírtam a Tüke Busz részére is, hogy tudják meg, milyen idegbeteg, agresszív dolgozót alkalmaznak. 

N. I.