Olvasói levél: túl sokat nyomkodják a mobilt a gyerekek

Nyugdíjas pedagógusként a meg­győződésem, hogy sokkal többet kellene foglalkozni ezzel a problémával. Régebben az volt a legnagyobb, a gyerekek gerincére veszélyt jelentő gond, hogy az iskolatáskák nehezek voltak. Mára ez eltörpül a különféle kütyük állandó használata miatti kockázatok mellett. 

Hogy milyen nagy a probléma, szerintem a leghétköznapibb szituációkban is tetten érhető. Nézzünk meg egy helyi járatot: a gyerekek, fiatalok mindegyikének a kezében ott a telefon. Ahelyett, hogy a közvetlen környezetükről tájékozódnának, nyomogatják a készülék képernyőjét. Gondolom, hogy valamilyen játék az, amiben ennyire elmélyednek. Akár ülnek, akár állnak, a telefon babrálása elengedhetetlen. A kortársak közti beszélgetések is elmaradnak. 

Láttam már cukrászdában egy asztalnál ülve négy kamaszt, mindegyikük feje lehajtva – a telefont babrálták. És nincsenek illúzióim: nem gondolom, hogy a gyerekek hazaérve leteszik a telefonjukat. Pedig otthon aztán semmi szükségük nem lenne rá. Ehelyett inkább otthon további kütyük várják őket, amik garantálják, hogy a szabad levegőre ne menjenek ki, ne szaladgáljanak, ne futkározzanak, ne szerezzenek ilyenfajta közösségi élményeket. 

Elkeserítő, hiszen mindezt az egészségük is bánja. A mostani gyerekeknek felnőttként számos mozgásszervi problémával kell majd megküzdeniük emiatt az életvitel miatt. Jó lenne ezt valahogy megelőzni, amíg nem késő! 

L. T.