A kenyérrel is baj van - bosszankodik olvasónk

A vásárló a belül üres kifli, a lejárt szavatosságú, átcímkézett termékek mellett most már annak is ki van téve, hogy a méregdrága „mindennapi kenyerünknek” a súlya sem annyi, mint amennyinek lenni kellene. Vagyis az egy kilogrammos pékáru csak 95 dekagramm, vagy még annyi sem.

Felmerülhet a vásárlóban, hogy vajon ki ellenőrzi ezeket a gyártókat? Van egy fogyasztóvédelmi hatóság, és nem vagyok abban biztos, hogy az ellenőrzések szempontjából hatékony, amikor jó előre közlik, a sajtón keresztül, hogy mire terjed ki az éppen aktuális „razzia”. 

Hasonló a helyzet a Mecsekben található források vizeinek ihatóságával is. A hatóság számára legegyszerűbb táblán jelezni, hogy a forrás vize fogyasztásra alkalmatlan, semmint rendszeresen ellenőrizni ennek igazságát. Általában kóli baktérium okozta fertőzéssel magyarázzák az ihatatlanságát.

Na, de hogy kerül emberi vagy állati ürülék ezekbe a forrásokba? Meggyőződésem szerint sehogy. 
 

Név és cím a szerkesztőségben