Olvasói levél: a sínek segítették a tájékozódást

Olvastam a pécsi villamossal kapcsolatos visszaemlékezést a Postabontásban. Én is azok közé tartozom, akiknek szép emlékek jutnak eszébe ennek kapcsán. Tizenhárom-tizennégy éves voltam, amikor először Pécsett jártam. Egy baranyai kis faluban éltem, Pécs hatalmas városnak tűnt nekem akkoriban. A Kórház téren, az akkori szemészeti klinikára kellett befeküdnöm, egy hónapot töltöttem ott. Amikor a kezelések véget értek, kiengedtek a kórházból, de abban az időben nem volt arra lehetőség, hogy a szüleimet értesítsék, hogy vigyenek haza. Egyedül kellett megoldanom. Nem tudtam, a vasútállomást merre keressem – látva elkeseredésem, a kórház udvarán odalépett hozzám egy apáca, és annyit mondott: kövessem a villamossín vonalát, és akkor el fogok jutni a vasútállomáshoz. Így tettem, szerencsésen haza is értem.

W.-né