Olvasói levél: szép emlékeket ébreszt a villamos

„Nem kell elbúcsúzni a régi villamostól” – olvashattuk a DN-ben. Szerintem sokan vagyunk, akiknek vannak emlékei a pécsi villamosról. Diákkoromban én is nagyon sokat utaztam vele.

A jelenleg a Ferencesek utcájában álló villamos nem közlekedhetett Pécsen, hiszen az itteni kocsik sokkal rövidebbek voltak, a két végén nyitott peronokkal. Sokan arra is biztosan emlékeznek, hogy a villamos vezetőjének munkáját nem nagyon irigyelte senki, mert igencsak huzatos helyen kellett végeznie a munkáját: nagyon jól bélelt csizma kellett a lábára télen, hogy meg ne fagyjon. Sajátossága volt még a pécsi villamosnak, hogy speciális módszerrel, a mennyezeten végighúzódó szíj, illetve az arról lelógó fogantyú segítségével lehetett egyetlen kézmozdulattal működtetni a csengőket – hogy csak egy, vagy több csengő is megszólalt-e egyszerre, attól függött, hogy a kalauz miként húzta meg a fogantyút.

A pécsi villamosnak a hadapródiskolánál, azaz a mai orvoskar épületénél volt az egyik végállomása, a másik a Balokánynál – a javítóműhelybe pedig a gépipari technikumnál, a rendőrség épülete előtt elhaladva tudott menni a kocsi. A másik leágazás a Széchenyi tértől haladt a vasútállomásig. Nekem bérletem is volt a villamosra – emlékszem, ha a Széchenyi téren lekéstük az egyiket, akkor a gépipari iskoláig gyorsabban elértünk gyalog, mintha megvártuk volna a következőt. Nem volt tehát a jármű sebesnek, de még gyorsnak se mondható.

A Ferencesek utcájából a Balokányba átkerülő mostani villamossal kapcsolatban mindössze annyi a hozzáfűznivalóm, hogy ez a jármű nem autentikus, ha elkerülne innen, akkor se érné különösebb kár a várost, mert nem ez közlekedett Pécsett.

Név és cím a szerkesztőségben