Olvasói levél: nem lejárt lemez a társbérlet

 A jelenlegi, a szomszédban folyó háborús helyzet következtében előállt energia- és élelmiszerárak emelkedése miatt a kisnyugdíjjal rendelkezőket is hasonló megoldásokra kényszerítik. Abban a nyugdíjasklubban, ahová már évtizedek óta járok, két egyedülálló barátnő úgy döntött, hogy a lakásaikat eladják, az ebből befolyt pénzt a gyerekeik közt szétosztják, és közösen bérelnek egy belvárosi garzonlakást, ahonnan egyszerűen, autóbusz igénybe vétele nélkül elérhető minden közintézmény, színház, művelődési ház, bevásárlóközpont, közpark stb. 

A csáki szalmájaként eladott Bőrklinika épülete például kiváló lehetőség lett volna az ilyen célokat szolgáló lakások kialakítására. Ebbe beköltözve, a rezsiköltségeket megosztva, a kis nyugdíjukat beosztva élhették volna tovább az idősek itt az életüket. 

Mikor a két hölgy a döntésüket a többiek tudomására hozta, mindenki csak helyeselni tudott. Sőt, voltak, akik ezt a megoldást látják jónak a fiatalok lakáshoz jutásának kérdésében is. (Egyébként egy amerikai film adhatta az ötletet a két hölgynek, amelyben négy különböző korú hölgy költözött össze egy erre a célra kialakított épületben.) 

A mai lakásínséges világunkban központilag kellene megoldást keresni arra, hogy az egyedül élő, de még járóképes, idős korú emberek számára minél több garzonház létesüljön, levéve ezzel a gondot a fiatal hozzátartozók válláról, és biztosítva, hogy az idősek hátralévő életüket biztonságban és elfogadható körülmények közt élhessék le. 

Frantó