Lázítás helyett tanítani kellene - fedi fel a problémát olvasónk

Minden szakma képviselői között találunk olyanokat, akik egyszerűen nem oda valók, ahol éppen vannak, de amíg mondjuk egy hidegburkoló csak anyagiakban mérhető kárt és persze bosszúságot tud okozni a kontárságával, egy lelketlen pedagógus ennél sokkal súlyosabbat is tehet. 

– Ma nem tanítok, filmet nézünk, fáradt vagyok, hogy miért, arról kérdezzétek Orbánt és azoknak a társaitoknak a szüleit, akik a Fideszre szavaztak – ezekkel a szavakkal fordult a gyerekekhez egy általános iskola hatodik osztályában tanító tanár. Elképesztő. Egyrészt a politikának semmi helye az iskolában, másrészt viszont ennél is nagyobb gond, hogy a gyerekek közé próbál éket verni a tüntikézésben meg amúgy az életben megfáradt Kedves Tanár Elvtárs, jelesül azzal, hogy azt sugallja, hogy akinek a szülője kormánypárti, az gazember, akinek meg ellenzéki, az jó fej. És sajnos az illető nem is egyedüli példány. Egy másik, ugyancsak felsős osztályban tanító pályatársa például rendszeresen azzal traktálja a diákokat, hogy milyen keveset keres, ezért ne is várják tőle, hogy beleadjon mindig mindent. 

Tévedés, ha azt hinnénk, hogy a gyerekeket ez egyáltalán nem érdekli, merthogy de. Egymás között is rendszeresen beszélgetnek tanáraik kifakadásairól, de még otthon is téma. Többek között a vacsoraasztalnál. „Apa, most akkor Orbán Viktor tényleg annyira rossz, hogy miatta él rosszul Kálmán bácsi és a kollégái?” 

Mit lehet erre mondani? „Nem, fiam, Kálmán bácsi téved.” Ezzel azonban egyáltalán nem érne véget a diskurzus, sem otthon, sem a suliban, merthogy a gyerek nyilván ott is bedobná a tőlünk hallott érveket, és máris kész a baj. Így hát talán a legbölcsebb, ha minderre csak annyit mondunk, talán tessenek inkább mégis tanítani, lázítás, orbánozás helyett.