2025.01.29. 08:00
A vevő lenne az isten a vásárcsarnokban?! – kérdezi olvasónk
Záróra előtt jóval elpakolnak az árusok a vásárcsarnokban, olvashattuk a panaszt a minap. Egy hetente egyszer két órával hamarabb záró árus is sokkal-sokkal jobb, mintha egyáltalán nem lenne senki, akitől a vevők friss hazai szezonális termékeket beszerezhetnének – emeli ki olvasónk.
A minap egy igencsak hangzatos címmel találtam szembe magam, az általam sűrűn olvasott Bama hírportál hasábjain – az iromány lényege az volt, hogy a vevőnek könyörögnie kell a pécsi vásárcsarnokban, hogy vásárolhasson. Engedjék meg, hogy a valóság egy másik alternatívájába kalauzoljam az olvasókat, ezzel árnyalva egy kicsit a helyzetet.

Forrás: MW
Hajnali négykor kezdik a pakolást az árusok, hogy elégedett legyen a vevő
A vásárcsarnokban dolgozó eladók többsége egyéni vállalkozó, és mint olyan, a heti negyven órás munkaidő fogalmát maximum csak hallomásból ismeri, dereng neki, hogy van ilyen, de ő maga még sohasem (vagy csak nagyon rég) találkozott vele. Azok a derék emberek, akik talán egy sokak által kevésbé megbecsült munkaerőpiaci réteghez tartoznak, bizony általában heti hat napot dolgoznak. Egyetlen nap van csak, amikor a munkaidejük mindössze „csak” nyolc óra, ez a szombat. Ilyenkor általában hajnali 4-kor kezdenek el kipakolni, hogy nyitásra minden rendben legyen és délig maradnak.
Most persze horkanhatna fel a nagyérdemű, hogy hiszen ezt ők vállalták, és társai… de képzeljük el, hogy valakinek a zöldség-gyümölcs árusítása több mint egy munka. Az a hivatása, hogy friss zöldséggel, gyümölccsel látja el az embereket, megvédve őket ezzel attól, hogy csupán a multinacionális vállalatok jellemzően silányabb, kevesebb választási lehetőséggel rendelkező pultjaiból táplálkozhassanak. Sok-sok család tevékenykedik ott közös erővel, mégis a dolgok természetes rendje az az, hogy a munka van a családért, és nem a család a munkáért.
Nagyon szépen kérek mindenkit, hogy próbálja meg nem lejáratni a pécsi vásárcsarnokban szorgalmasan dolgozó embereket, azokat, akiket a jelenlegi gazdasági helyzet a nagyobb vállalatokkal szemben csak még kiszolgáltatottabbá tett. Mert egy hetente egyszer két órával hamarabb záró árus is sokkal-sokkal jobb, mintha egyáltalán nem lenne senki, akitől a friss hazai szezonális termékeket beszerezhetnénk.
Azt gondolom, hogy aki a pult túloldalán áll, ő is megérdemli, hogy emberként kezeljék, hogy időt tölthessen a családjával, elintézhesse az otthoni teendőit, vagy pihenhessen. Nagyon csábító lehet az a gondolat az individualista társadalomban, ahol csak egy dolog számít, az individuum (én), hogy akinek pénzt adok, afelett én rendelkezhetem. De aki esetleg így érzi, azt el kell szomorítsam, mi mindannyian elsősorban emberek vagyunk, és csak másodsorban vagyunk eladók, vevők, vasutasok, papok, barlangászok, orvosok vagy bármi más.
Az első feltett kérdésre – miszerint a vevő-e az Isten –, válaszolva végszóként annyit tudok elmondani, hogy bárkinek bármi is az istene, abban biztos vagyok, hogy az nem egy ember lesz, hiszen mi mindannyian egyenlőek vagyunk. Próbáljunk hát meg egymás felé empátiával fordulni, a tisztelet és szeretet nyelvén kommunikálni, mert ettől lesz a világ ténylegesen jobb hely, nem a hosszabb nyitva tartástól!
K. András