Rizikókkal teli az életünk

Örökölve előző generációink génállományát, étkezési szokásait, asszimilálódva a zaklatott világ rendszertelen étkezési kultúrájához, azon kaphatjuk magunkat úgy a harmadik X után, hogy egyre nehezebben tűnnek el azok a zsírpárnák, melyek észrevétlen gyorsasággal épültek be kontúrjainkba.

[caption id="" align="alignleft" width="538"] Az egészség nem életcél, hanem eszköz céljaink eléréséhez
[/caption]

A stressz, mely korunk többi fentebb említett lassú mérgével együttesen dolgozik azon, hogy az életünkbe kódolt 90-100 (?) évet megrövidítse, s elvegye tőlünk azt a lehetőséget, hogy aktív részei legyünk családunk, gyermekeink, unokáink, dédunokáink, ükunokáink életének.

Lehet, hogy ez a pár mondat megmosolyogni való ebben a világkorszakban, de ha magunkba nézünk, mindannyian vágyunk a hosszú életre, amely azonban felgyorsult rohanásával elfeledteti ezen gondolatokat.

Mit tud tenni kedves Olvasóm, hogy ne csak gondolati szinten, egy elérhetetlen célként lebegjen szeme előtt ez az idea?

Vannak olyan sarokpontok, mérhető adatok az emberi szervezetben, melyeknek kontrollálásával, normálértékeikhez való ragaszkodással az évek meghosszabbíthatók, az ember éveket, évtizedeket nyerhet!

Persze ehhez egy olyan életfilozófia, életvitel szükséges, amelyben érzi az egyén a családban, társadalomban szükségességét, feladatát, nem egy értéktelen, céltalan személyként tengeti végig lerövidített életét. Ilyenkor az ember nemcsak maga miatt, hanem felelősséget érezve környezete, családja iránt, feladatai miatt is gondot visel önmagára.

Visszatérve az egzakt paraméterekhez, elég körülhatárolhatóak azon rizikófaktorok, melyeket kontrollálva rendszeres nőgyógyászati, urológiai szűrővizsgálatokat elvégeztetve egyéni szinten és ebből következően társadalmi szinten is megrázóak lehetnek azok a pozitív változások, amelyek az életkilátásokban állhatnak be.

Ha 25–30 éves kortól alkalmanként megméretjük a vérnyomást (főként, ha magasvérnyomásos géneket örökölhettünk), ha – látván őseink túlsúlyos állapotából adódó érrendszeri, rheumatológiai problémáit, panaszait – a harmadik X után fokozottan odafigyelünk súlyunkra, s szülések után minden erővel azon vagyunk, hogy visszanyerjük „versenysúlyunkat”, ha 40 év felett rendszeresen, évente legalább egyszer kontrolláltatjuk a vérzsír- és vércukorértékeinket, akkor sokat teszünk magunkért, s következő generációnkért is, aki nem fog szembesülni egy apa, nagyapa, nagymama korai elvesztésével.

Civilizációnknak nemcsak ártalmai vannak, hanem előnyei is, s igaz, hogy kellemetlen egy nőgyógyászati vagy egy urológiai vizsgálat, de korunkban már minden technika rendelkezésre áll, hogy a prosztatarák, méhnyakrák, emlőrák megelőzhető, illetve korai stádiumban kiszűrhető legyen.

(Itt jegyezném meg, hogy manapság rendelkezésre áll olyan vakcina, mely lánygyermekeknek beadva teljes védettséget biztosít a méhnyakrákot leggyakrabban okozó HPV-vírus ellen.)

Döbbenetes számomra látni az ifjúságot, amint egyre nagyobb számban dohányzik. Ez a mi felelősségünk, feladatunk megértetni velük, hogy nemcsak a tüdődaganat előfordulási aránya nagyobb azok között az emberek között, akik dohányoznak, hanem a szív- és érrendszeri megbetegedéseknek is fontos rizikófaktora a dohányzás. Nem késő 80 évesen sem abbahagyni, kimutatható a nikotinmentesség pozitív hatása az idős ember vérkeringésében!

Az egészség nem életcél, hanem eszköz céljaink eléréséhez. Gyakran akkor tudatosul jelentősége, amikor hiányzik. Használjuk ki korunk lehetőségeit, hogy teljesebb életet élhessünk!