Belopta magát a vendégek szívébe a pécsi kisvendéglő

Ha a világtörténelmet nézzük, ekkor vált Hongkong újra Kína részévé, 156 évnyi brit uralom után. Pécsen is történt akkor valami, ami kezdetben egy család életét változtatta meg, de az akkor elindult vállalkozásuk számos ember életében okozott kisebb-nagyobb örömöt. 

Mert ahogy a mondás tartja, evés közben jön meg az étvágy – és ez a pécsi Diós kisvendéglőre teljesen igaz. Aki ide betér, az éhesen biztosan nem távozik, és teli hassal biztosan másként néz a nehézségekre.

A pécsi vendéglő története 25 évvel ezelőtt kezdődött. Petrinovics Gyula, a Diósi út 46. szám alatt észrevett egy régi vályogházat, amiben meglátta a fantáziát. Annak helyén egy kis, út menti vendéglőt álmodott meg. Otthon az ötletét elmesélte családjának, majd közös erővel a házat megvették, lebontották, és felépítették azt a Diós kisvendéglőt, amely negyedszázada üzemel.

– Édesapám igazi lokálpatrióta volt. Úgy tartotta, hogy helyi vendéglőben csak a helyi sörfőzde sörei lehetnek, így nálunk 25 éve csak a pécsi sörgyár termékei kaphatók – emlékezett vissza a kezdetekre Petrinovics Zsolt, aki édesapja halála után tovább üzemeltette a kisvendéglőt, mely számos különlegességet kínál a betérő vendégeknek.

Az egyik kedvenc az óriáspalacsinta. Mint megtudtuk, ennek is van egy külön története. Petrinovics Gyula alkalmi vételként jutott hozzá egy óriásserpenyőhöz. Az egyik vendég is megcsodálta a négy és fél kilós serpenyőt, és feltette a kérdést, mit sütnek majd benne.

– „Óriáspalacsintát!”, vágta rá édesapám – mondja Petrinovics Zsolt, aki a családban egyedüliként képes rá, hogy a palacsintát a levegőbe dobva fordítsa meg.

Az óriáspalacsintával egy három-négy tagú család jóllakik. A kínálat bőséges, 25 sósból és 25 édesből válogathatunk. A vendéglő Facebook-oldalára több vendég írt bejegyzést, ezekből idézünk: „Az adag brutális és gigagntikus, és nagyon finom.” „Nincs csilli-villi, egyszerű, de nagyszerű a hely, nagyon kedves személyzettel és finom ételekkel.”