Hallgatói kaland a Fülöp-szigeteken

– Honnan jött az ötlet, hogy a Fülöp-szigetekre utazz Erasmus Nemzetközi kreditmobilitás hallgatói részképzésre?

– Mindig is szerettem volna valahol külföldön tölteni egy félévet vagy évet tanulás és utazás céljából. Aztán amikor elkezdtem kutatni, hogy hova is akarnék menni, tudtam, hogy mindenképp tenger közelébe, mert imádom a tengeri élővilágot, továbbá valamilyen mediterrán, melegebb országba vágytam a tél elől, mint Olaszország vagy Spanyolország, hogy felvéve az Ő lazább életvitelüket, kipihenjem az előzőfélév fáradalmait. Majd megláttam, hogy vannak helyek Európán kívül és amikor láttam a Fülöp-szigeteket, tudtam, hogy nagyon esélyes, megvolt a tenger, a meleg, ráadásul annyira messze van, így biztos voltam benne, hogy valami igazán különlegeset fedezhetek fel itt, Dél-Kelet Ázsiában.

– Mennyi időbe tellett, hogy eldöntötted, hogy kiutazol és hogy konkrétan kiutaztál?

– Úgy emlékszem, hogy nagyjából egy hónap volt a döntés, mert már ősz óta nézegettem az európai helyeket, de erre csak nem sokkal a határidő előtt találtam rá és nagyon aggódtam, hogy a szüleim mit fognak szólni, hogy én a Föld másik felére szeretnék menni tanulni. Szóval felállítottam egy sorrendet az európai helyekből és oda raktam nulladiknak a Fülöp-szigeteket, majd amikor hazautaztam az egyetemről látogatóba, előadtam, hogy van ez a hely a Fülöp-szigeteken és én nagyon szeretnék oda menni, mert annyira más a kultúra, az emberek, az életszemlélet és csak egy hely van, én szeretném azt megpályázni. Anyukám nagyon aggódott, hogy mi lesz velem ott egyedül, ez kicsit visszafogott néha, de el nem tántorított, úgyhogy beadtam a jelentkezést körülbelül március közepén, pár hét múlva meg is tudtam, hogy mehetek, kezdődtek a papírmunkák. Nehezen ment, mert a kinti egyetemről csak június, júliusban kaptam meg sok papírt, de szerencsére sokan voltak ott nekem hogy segítsenek. Ki kell emelnem Dr. Rétfalvi Donát tanárunkat a MIK-ről, aki tanított a kinti egyetemen és támogatott, hogy menjek, és segített, ahol tudott, mert tudta, hogy ez egy életre szóló élmény lesz. Végül augusztus 4-én utaztam ki, mert itt a beiratkozási hét ilyenkor kezdődik, az iskola pedig 12-én kezdődött. Maga a kiutazás ide körülbelül 24-26 óra volt repüléssel, várakozási idővel együtt. Szerencsére tudtam egy átszállással (Dubaj) jönni, így rövidebb volt kicsit.

– A jelentkezés folyamán mi volt a legnagyobb kihívás?

– Azt hiszem maga a döntés, hogy én valóban vállalom-e, hogy elutazom teljesen egyedül a világ másik felére egy teljesen új kultúrkörbe, teljesen ismeretlen emberek közé. Mert tudtam, hogy szeretném meglátogatni valamikor ezt a térséget, de nem voltam biztos benne, hogy szeretnék félévet ennyire távol tölteni, ennyire más környezetben.

Aztán pedig a türelem a papírügyek alatt, mert az emberek itt nem idegeskednek, nem sietnek, majd küldenek mindent, neked csak türelmesnek kell lenni. Ez nehéz, amikor te teljesen be vagy zsongva, hogy odautazol.

– Milyenek az eddigi benyomásaid az országról (éghajlat, nyelv, szokások)?

– Az időjárást nagyon szeretem, körülbelül állandó 30 fok van, viszont nagyon nagy a páratartalom, amit meg kellett szokni, sokat izzadsz, és fullasztóan hat az elején, de most már teljesen szerethető. Városon kívül pedig egyszerűen szuper, fúj a szél, kellemes hőmérséklet, estére lemegy 25 körülre, imádom.

A nyelv nagyon érdekes, mintha a spanyolt keverné valaki valamelyik másik dél-kelet ázsiai nyelvvel, de az amerikai befolyás miatt rengeteg angol szót használnak, többnyire keverik a saját nyelvüket az angollal. Meg kell kérni mindenkit, hogy ha kérdezel valamit, hogy angolul válaszoljon, teljes egészében, ez azért nehezére esik sokuknak. Nincs egyelőre túl sok helyi barátom, mert félnek teljesen az angolt használni, félnek a hibázástól. De ez ne rettentsen vissza senkit, nem vagyok egyedül!

A tömegközlekedés nagyon vicces, bár néha fárasztó. Itt nincsenek buszok, jeepney-ket használnak, amik eredetileg az amerikai hadeseregnek készített jeepek voltak, majd a II. világháború után itt hagyott jeepeket átalakították és ma ez a tömegközlekedés gerince a Fülöp-szigeteken. Két sor pad van benne és ott szállsz fel és le, ahol szeretnél az adott útvonalon, nagyon olcsó, viszont pont ezért többségében nagyon zsúfolt. A vezetők mindenkit feltuszkolnak, úgyhogy nyomorgunk sokszor, de az s előfordul, hogy páran a jeepney hátuljához kapaszkodva utaznak. Nehéz megszokni, hogy magyarázd el, hogy meddig akarsz menni, mert nem ismered a várost és nincsenek konkrét megállók, az ár pedig kilométerfüggő, hogy mennyit utazol. Mindezek ellenére élvezem, mert nem nagyon kell sétálni, ami nehéz ebben az országban, mert nem nagyon vannak járdák, csak bizonyos helyeken.

Néhány szokásukat nagyon nehéz volt megszokni, például nem használnak kést, kanalt és villát kapsz mindenhol, a szelet húst is azzal kell megenni. Emellett nagyon sok rizst esznek, szinte minden étkezéshez, és minden étkezés meleg ételt jelent. Nem jellemző, hogy müzlit, szendvicset esznek reggelire vagy vacsorára. Nekem, aki imádja a különféle szendvicseket és egészséges gyümölcsös müzlit reggelire, nehéz volt átállni.

Mindemellett, amit talán a legnehezebb megszokni, az az ahogyan élnek, laknak. Nagyon kicsi helyen lakások vannak, ahol az egész családok egy szobában alszanak, szóval a kollégiumi szobám is nagyon pici. Ehhez tartozik a higiéniai nemtörődömség is, takarítanak, de a tisztaság nem azt jelenti, amit Európában, de megszokható ez is.

És egy utolsó dolog, amire számítania kell annak, aki idejön: A filippínó idő! Igen, lehetne egy saját kifejezésük arról, ahogy az időt kezelik. Ugyanis teljesen normális, ha a tanár egy óra késéssel jön órát tartani, a diákok megvárják, vagy ha megbeszéltek egy találkozót valakivel, ne aggódj, ha késésben vagy, biztos lehetsz benne, hogy akivel találkozol ő még el sem kezdett készülődni. Egy félórás késés belefér, ha nem több. Ha írsz nekik, hogy bocsánat, késni fogok, a válasz mindig csak annyi, hogy: „Take your time! No worries!” Úgyhogy itt aggódni nem kell, az biztos!

– Milyenek az eddigi tapasztalataid az egyetemről (beilleszkedés, orientáció, tanulmányok, szállás)?

– Beilleszkedni nehéz volt, szereztem pár barátot az egyetemről, de nehéz bármilyen programot is szervezni velük, mert a teljes képzéses diákoknak reggeltől estig óráig vannak, szombaton is, úgyhogy nem sok szabad idejük van hétközben, hétvégén én meg általában nem vagyok a városban.

Az egyetem, az egész rendszer nagyon más, azt kifejezetten nehéz megszokni, de ha valaki nem idegesíti magát a különbözőségeken, akkor teljesíthető. Az összes órámnak van egy magyar megfelelője és mégis mintha teljesen mást tanulnék. Itt nagy csoportok vannak Tervezésen például, nem úgy, mint nálunk, ahol csak tízen vagyunk egy csoportban. Nagyon sok mindent csoportokban kell megoldani, és végig csinálnak 2-3 nagy projektet egy félév alatt, szóval kicsit „rohanás” érzésem van egyelőre ezzel kapcsolatban, nincs idő kidolgozni részletesen a terveket. A többi tárgyból pedig sok apró feladat van, nem nagyobb leadások, mint itthon.

A szállásom, ahogy már említettem, egy nagyon picike, egyszemélyes kollégiumi szoba, de van légkondim, ami itt azért nagyon jól jön. Közös fürdőszoba van, ami nem a legtisztább, és amit nehéz volt megszokni a Boszi után, de megvagyok vele, a hétvégéim kárpótolnak.

Főzni nem tudok, mert nincs konyha a kollégiumban, de olcsón lehet enni, egy jobb ebédet üdítővel olyan 600-900 forintból lehet szerezni, ha nem riadsz vissza az út menti kajáldáktól akkor ennél akár még sokkal olcsóbban.

– Mit vársz a mobilitástól?

– Lehetőséget, hogy felfedezzem a Föld ezen térségét sok utazáson keresztül. Tervezek utazni Szingapúrba, Malajziába, Taiwanba, Hong Kongba, Indonéziába, esetleg Japánba is, attól függ mi fér bele az időmbe. Ezenfelül el szeretnék jutni nagyon sok helyre a Fülöp-szigetekre, már jártam is pár gyönyörű helyen, ahol valóban olyan élményeket szereztem, amik egy életre velem lesznek. Úsztam hatalmas tengeri teknősökkel, úsztam cetcápával, letekintettem a korallzátony széléről a hatalmas kék mélységbe.

Szeretnék sok barátot szerezni, helyit és külföldieket is egyaránt, akikkel később közös utazásokat szervezhetünk akár, meglátogathatjuk a másikat.

Emellett szeretném megtapasztalni a filippínó és dél-kelet ázsiai építészet sajátosságait, akár falun, kezdve a tradicionális épületekkel, a korallból épített régi-régi templomokon át, a modern felhőkarcolókig, amik egy esetleges földrengés vagy tájfun alkalmával is stabilan állnak a helyükön. Remélem ezek a tapasztalatok velem maradnak egész életemben, és segítenek majd az utamon, hogy jó építésszé váljak és bárki számára, bárhol, megfelelő épületet alkothassak.

Jelentkezés Nemzetközi Kreditmobilitás hallgatói részképzésre a University of San Carlos egyetemen a PTE Műszaki és Informatika karos hallgatók részére: 2019. október 20-ig az https://outgoing.pte.hu/ oldalon.