Ünnepi hangulatot szeretnének Szalatnakon

A december 8-i Mikulás és a december 22-i karácsonyi ünnepségre is várják a helyieket. Programokkal, előadókkal készülnek, szeretnék, ha minél többen részt vennének az ünnepségen. Az időseknek felajánlják azt is, hogy elviszik őket a kultúrházba, ugyanis számítanak a jelenlétükre, csakúgy mint a fiatalokra.

A falu lakossága sajnos öregszik és ez – mint a polgármester fogalmaz – rányomja a bélyegét a helyi kulturális életre is. A 60-s években Somogyi Lászlóné – a község későbbi díszpolgára – inspirálta a kultúra alapok (kultúrház, iskola, tornaterem) megteremtését, valamint a település külvilággal való kapcsolatteremtését, a Kárász-Szalatnak bekötőút megvalósítását, melyek után a fiatal pedagógus-nemzedék pezsgő kulturális életet teremtett.

Az intézményt egy valamikori tehénistállóból alakítottak át, számos rendezvénynek adott helyet a faluban, az emberek pedig szívesen vettek részt a programokon. Mára sajnos azt kell mondani, lassan kiöregszik az a korosztály, akik aktívan részt vettek a közösségi életben.

– Egyre nehezebben megy a programszervezés is, a gyerekek ugyanis Szászvárra járnak óvodába és iskolába. A szüleik is jellemzően ott vesznek részt a rendezvényeken. Amíg Szalatnakon is működött az iskola, addig évente négy-öt rendezvényt is szervezett, osztatlan sikerrel – mondta a polgármester.

Ami a jelent illeti, azért természetesen igyekeznek tovább szépíteni a szép múltú házat, megújítják a függönyöket, a padlót, illetve a világítást és a hangtechnikát is korszerűsítik.

Öregszik a település

Harmadára csökkent a településen a közmunkások száma. Ez egyrészt örömteli, hiszen többen is el tudtak helyezkedni a munkaerőpiacon, másrészt pedig nehézségeket is okoz.

Az idén valamivel több mint három hektárnyi területet művelt az önkormányzat. A terület fele gyümölcsös, a kajszibarackfákat ezen a kedvező területen a fagyveszély kevésbé terheli, viszont sajnos a nem megfelelő időjárást, a csapadékhiányt megsínylette az idei év. Tervben van egy öntözőrendszer kialakítása, ugyanis a kezdetektől fogva állandó munkahelyet szeretett volna biztosítani az önkormányzat minimum két embernek a mezőgazdasági programban.

Az elmúlt évek fejlesztéseit érintve Bregó János polgármester elmondta, saját forrásból a Béke és a Kossuth utcában kiszélesítették az utat, a közművesítés nyomán létrejött süllyedéseket javították ki, emellett pályázati forrásból a Kossuth Lajos utcában járdát építettek és az idén 160 méter hosszan külterületi makadámutat építettek. A munka a továbbiakban főként a faluházra koncentrálódik, itt működik a házi segítségnyújtó szolgálat, az orvosi rendelő és itt szeretnék a hivatali helyiségeket is kialakítani, hogy minden egy helyen lehessen.

– Az úthálózaton tudnánk még javítani, emellett a napenergia jobb kihasználásával megtakarításhoz juthatna a község, illetve a barackos öntözését is meg kell oldani. Ebből egy nagyobb, csaknem tízmilliós beruházást még minden bizonnyal meg tud valósítani az önkormányzat, a többi az új faluvezetésre marad – utalt Bregó János arra, hogy jövő évi választások előtt már nem jelölteti magát polgármesternek.

A képviselő-testület egyébként nemrégiben kereszttűzbe került egy buszmegálló miatt. Az egyik lakó ugyanis szeretné áttetetni a megállót a háza elől, sokan, főként a busszal utazók viszont ezt nem támogatják.

– Harminc éve nem volt ilyen ellentét a faluban. Reméljük, hogy meg tudjuk oldani a problémát – mondta a faluvezető.

A német nemzetiségi önkormányzattal közösen októberben fejezték be a világháborús emlékművet, amely a második világháborúban elhurcolt és kitelepítetteknek állít emléket. A huszadik század két nagy csapása a települést komolyan érintette, körülbelül ötszáz embert telepítettek ki, a valamikori 900 fős település lakóinak a felét vitték el.

Jelképként áll a falu temploma

Szalatnak Rendszeresen, kéthetente vasárnaponként tartanak szentmisét a Szűz Mária Szent Neve-templomban, ahová nem csak a hívőket várják, hiszen az épület olyan magatartásformát és értékeket képvisel, amire mindenkinek – hívőnek és nem hívőnek – egyaránt szüksége lehet. Az írásos elbeszélések szerint az 1700-as években már állt itt egy fatemplom, ám leégett, de 1802-ben már megépítették az új, – mai – templomot. A község nevét először 1325-ben említették az oklevelek Zalathna alakban írva. Az ekkori falu nem a mai helyén, hanem két kilométerrel odébb épült. 1554-ben egy összeíráskor 12 házat írtak össze a faluban. A 18. században német telepesek érkeztek Elzász-Lotharingiából.