Kutyatelepen tanulnak a diákok

[caption id="" align="alignleft" width="320"] Az iskolás lányok örülnek, hogy a szünetben simogathatják a kutyákat
[/caption]Mit keres a százhetven gyerek az Országos Rendőr-főkapitányság Kutyakiképző Iskolájában? Egyszerűen nem volt hová menniük. Az ő iskolájukat, a dunakeszi Széchenyi általános iskolát még mindig tatarozzák.
– Összeült a válságstáb – meséli Lipniczky Ferenc igazgató.
– Dunakeszi polgármestere, Kecskeméthy Géza a rendőröktől is segítséget kért. No, itt elférnek a fiatalok.
– Nekünk is van otthon kutyánk – büszkélkedik Menyhárt Fanni (12). – Most születtek a kis rotweilerek, de sajnos csak kettő maradt meg belőlük. Agyonnyomták egymást.
– A nagymamáméknál van Morzsi, a lány meg Buksi, a fiú – így Sipőcz Viktória (12). – Lehet velük játszani sokat.
Fanni nem tart a kutyakiképző-telepi nagy farkaskutyától. Teljes erejéből húzza a fekete szőrű Samu szájából a zsinórral ellátott labdát. A nyomkövető gyakorlatok egyikét csinálja vele. Azért Kovács Róbert (33) százados is ott van mellette. Ezek a kutyák mások, mint a civil életben megszokott négylábú kedvencek.
– Ugye, hogy olyan, mint egy szanatórium? – kérdezi a tiszthelyettes, miközben az alezredeshez kísér.
– A legfontosabb a gyerekek biztonsága – mondja Marsi Pál rendőr alezredes. – Ne higgyék, hogy itt szabadon kószáló rendőrkutyákba botlanak!
Körös-körül barnán, sárgán, bíboran hullanak a levelek; már-már avarszőnyeggé szövődtek a sétáló lába alatt. Ahol nincs terebélyes fa vagy bokor, ott a nyílt terepen messze elkalandozhat a tekintet. De most nem a természet szépségeit bámuljuk, hanem a bemutatót. Például Joiét, a négyéves őrző-védő kutyáét. Cserkuti István törzsőrmester igencsak büszke rá. A homokszínű, füstös képű jószág a legelszántabb dühvel támad a műrablóra, akinek jó vastag védőruhába kellett öltöznie hozzá. Hanem amikor a gyerekek körbeguggolják, simul fejével a kezük alá, a hátára hemperedik, a hasát vakartatja.
S nem csak kutyázás van itt. Az csupán a szabadidőtöltés, mármint a gyerekeknek. A tantermekké kinevezett házikókban tanítás zajlik. A Bűnügyi Technikai Oktatási Központban például matematikaóra. Téma a számegyenes. De amikor megkérdezzük a negyven ötödik osztályos kisdiákot, végleg itt maradnának-e, egy emberként kiáltják:
– Igeeen!!!