Az a legfontosabb, hogy saját magunkat jól ítéljük

A mai világunkban egyre jobban elterjedt az a nézet, hogy mindenki különleges. Az internet, a tévé csatornái lehetőséget adnak arra, hogy az emberek fellépjenek, és megmutassák létező (vagy nem létező) tehetségüket. Sajnos, sokan úgy gondolják, hogy van mit megmutatniuk, és nincs mellettük senki, aki reálisan látná a személyiségüket, megmondaná nekik, hogy valójában milyenek. Szerintem a család az az elsődleges hely, ahol a gyerekkel tudatni kellene, hogy milyen képességei vannak. Így történt ez esetemben is.

Amikor első osztályos voltam, megtanultam furulyázni. Második osztályos koromban zeneiskolába kerültem, és magam választhattam ki a hangszeremet.

A tanárok felmérték, hogy megvannak-e a megfelelő képességeim ahhoz, hogy hegedűn játsszam. A szüleim hozzájárultak, és támogattak a zenetanulásban. Szerencsére most már ott tartok, hogy a játékommal érzelmeket is tudok kifejezni, és van már egy alapfokú művészeti képzettségem 6 év után. Mégsem tartom magam olyan tehetségesnek, hogy elinduljak egy nagyszabású versenyen, mert igazából nem is szeretek egyedül szerepelni, most is egy zenekarban hegedülök.

Azt látom, hogy a mai fiatalok sokkal többet képzelnek magukról, mint ami valójában igaz rájuk. Ezzel a dologgal fel is vágnak, és azt sem veszik észre, ha kibeszélik, kinevetik őket. Ugyanakkor egy másik csoport tagjai, akik alulértékelik magukat, figyelmen kívül hagyják a rájuk irányuló elismeréseket, vagy ha kapnak pozitív minősítést, nem fogadják el azt, így az önértékelésük is téves. Nem baj, ha valakinek nincs kimagasló tehetsége valamilyen téren, például sportban, zenében, művészetben, attól még ugyanolyan értékes ember, mint az, akinek van.

Az a legfontosabb szerintem, hogy mindenki ismerje magát és a róla kialakított képe önmaga legyen, ezt mutassa. Ha kritika éri jó vagy rossz tekintetben, azt reálisan kezelje, fogadja el, vagy – ha romboló szándékú – engedje el a füle mellett, ne hagyja magát befolyásolni.

Az értékelés mindig őszinte legyen

Fel kell ismerni a jó tulajdonságainkat és a hiányosságainkat is. Az énkép megfelelő kialakulásához állandó visszajelzést kell kapnunk a környezetünkből. Ez lehet pozitív vagy negatív, javító jellegű, aszerint, hogy mit és hogyan mondunk, cselekszünk.

Ezért nagyon fontos mindenki számára, hogy az értékelés mindig őszinte legyen. Aki kimagasló teljesítményt nyújt, az méltán legyen büszke nagyon magára, mert megdolgozott érte, ne érdekelje, hogy mások ezt dicsekvésnek veszik.