Az öcsém megtanított arra, hogy küzdjek

A legtöbb embernek az életében van egy személy akire jobban felnéz mint társaira, vagy akárcsak nagyobb tiszteletben tartja egy-egy cselekedete miatt. Ezek az emberek lehetnek híresek, vagy olyan emberek akik az adott személy családjához, esetleg hozzá közel álló ismeretségi körhöz tartoznak.

Én és az öcsém egy olyan családban nőttünk, és még mindig növögetünk fel, ahol az egymás iránti tisztelet nagyon fontos lételeme a kapcsolatunknak. Ennek és a mérhetetlen szeretetnek köszönhetően ketten egy olyan erős kapcsolatot tudtunk kialakítani az évek során, amit minden testvérpárnak kívánok. Csak 3 évvel vagyok idősebb nála, így több közös programot is tudunk szervezni ami ezt még jobban erősíteni tudja. Kiskorunktól kezdve tiszteltük egymást, de ez a tisztelet bennem akkor forrta ki magát amikor a testvérem egy szívműtéten esett át. Igaz akkor még fiatalabb és tapasztalatlanabb voltam, de éreztem és tudtam, hogy ez egy hatalmas dolog. Ő a fiatal kora ellenére úgy kezelte ezt, mintha egy mindennapos dologról lenne szó. Nem nehezítette meg a gyógyulását sem a kórházban, sem itthon, mindenben támogatott és segített mindent és mindenkit.

Az eset tragikussága ellenére pozitív maradt, evvel erőt adva szinte mindenkinek. A kórházban töltött ideje alatt az egész orvosi csoport büszke volt rá, hogy milyen gyorsan és szépen épült fel, és hiszem, hogy ennek egy része az ő kis fejében dőlt el. Ugyanis volt egy álma. Ami nem más mint az, hogy focizhasson. A gyógyulása után kisebb-nagyobb lépésekkel haladt a célja felé. A legkisebb teremtornáktól kezdve, rengeteg elvesztett meccsen keresztül, az edző által mondott bántó szavakon át odáig jutott, hogy a vajszlói U19-es focicsapat, bátran állítom, hogy legjobb játékosává fejlődött, mindezt úgy, hogy fiatalabb az átlagéletkornál ebben a kategóriában.

És, hogy miért írtam le mindezt? Mert ezen cselekedetei által láttam be azt, amit ő közölni szeretne velem, velünk.

Megtanított arra, hogy küzdjek bármi is történjék. Legyen bármilyen nehezítő körülmény a célom elérésének útján, ne adjam fel. Legyen önbizalmam, egyben önkritikám is. Megtanított arra, hogy merjek segítséget kérni, ha nem megy valami, bátran forduljak tanácsért másokhoz, ne legyek makacs. És ami a legfontosabb maradjak ember. A szemem előtt fogom tartani ezeket a dolgokat, bármerre is vigyen a sors az életben. Ő ezért vált a példaképemmé.