Halmos Adél

2019.12.04. 13:53

Azt javaslom, hogy merjetek megszólalni

Nyelvek. Kétségkívül fontosak, főleg manapság, hiszen egy-egy nyelv elsajátítása számos lehetőséget nyithat felénk. Első interjúmban Czenthe Annával, a pécsi Lenau Ház munkatársával beszélgettem a német nyelvről, ezzel kapcsolatos tapasztalatairól.

Janus Gimnázium

– Először a kezdetekről. Honnan jössz, hol születtél, mikor, milyen behatásra kezdtél némettel foglalkozni?

– Ez nálam nagyon érdekes, mert magyarok a szüleim, de Németországban születtem, Tübingenben. Mikor visszaköltöztünk, még nem beszéltem, így az iskolában kezdtem németet tanulni. Emlékszem, az év előtti nyáron apukám megtanította, hogy kell olvasni németül, mit hogyan kell kiejteni, tehát olvasni már tudtam, bár egy szót sem értettem belőle.

– Hogyan alakult aztán az életed, mielőtt Pécsre kerültél? Éltél később Németországban?

– Iskolás koromban is részt vettem diákcseréken, aztán tizenhat éves koromtól minden nyáron kimentem dolgozni, ott tanultam meg nagyon jól a nyelvet, az, hogy kint tartózkodtam, nagyon sokat segített, hogy meg merjek szólalni, hogy sokkal természetesebben használjam a nyelvet szóban, aztán az egyetemen Erasmussal is többször jártam kint.

– Hogyan fogadják ott az idegeneket? Milyen volt ott kezdetben magyarnak lenni?

– Ha valaki ismerte már Magyarországot, mondta, hogy „Ah, egészségedre!” , és a többiek is érdeklődve fogadtak, mondták, hogy milyen jól tudok németül, pedig nem tudtam még annyira, de akkor mondták, hogy ha ők így tudnának magyarul, szóval relativizálták egy kicsit a dolgot, és ez is segített, hogy meg merjek szólalni.

– Magáról a nyelv hangzásáról, külalakjáról, az ezzel kapcsolatos sztereotípiákról mit gondolsz?

– Elég elfogult vagyok a témában, szeretem a németet, valóban nem egy olasz, vagy finn hangzású nyelv, de ha valaki megtanul rajta beszélni, akkor nem gondolkozik ezen, hogy hogy is hangzik.

– Mikor kerültél a Lenauhoz? Mit csináltok itt pontosan?

– Még új vagyok, szeptembertől dolgozom itt, engem, illetve az elődömet is egy német szervezet külsős munkatársként küldött ide, az ifa (Institut für Auslandsbeziehungen), amelynek célja többek között az Európában élő német kisebbségek támogatása. Én konkrétan az ifjúsági munkáért és a nyilvános kommunikációért vagyok felelős.

– Tehát gyerekekkel foglalkozol?

– Most főleg gimnazistákkal, és iskolákkal együttműködve, például volt nemrég egy találkozónk némettanárokkal, akikkel megbeszéltük, hogy milyen programokat lehetne szervezni, mire van igény, idő.

– Jellemzően milyen korú emberek járnak ide?

– Ez egy nyitott hely, szóval nem szeretnénk ezt lehatárolni, de a tapasztalatok szerint programfüggő, a filmklubra például fiatalabbak szoktak jönni, de van időseknek szóló dalkörcsoport. Most lesz például december 18-án mézeskalács-készítés, erre főleg fiatalokat várunk. Tervben van még egy olvasókör, és a Sprachcafe, aminek keretei között a diákok heti pár alkalommal összegyűlnének, és adott témákban, kötetlenül beszélgethetnének németül.

– És végül, azoknak, akiknek nehézségei vannak a nyelvtanulásban, mit javasolnál?

–Azt javaslom, hogy merjenek megszólalni, akkor is, ha az elején hibásan, a lényeg, hogy megértsék. Ez nem egy matekfeladvány, hogy ha van benne egy hiba, már nem működik, ahogy elkezdi az ember gyakorolni, ahogy mer megszólalni, annál jobban fog menni.

Címkék#Séta-Janus

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!