Vallomás a zenének a rajongótól

Minden nap velem vagy és hiányzol abban a csöppnyi időben, amikor szétválunk. Most megint velem vagy, amikor írok. Nálad szebbet életemben nem ismertem, pedig akad versenytársad. Amilyen nyelven hozzám szólsz, nem ismerem, de értem, és mint egy függő nem tudok betelni vele.

Ha nem vagy, én sem vagyok. Ha nem lennék, másé lennél. Így is, úgy is osztoznom kell rajtad, hiszen mindenkié vagy, de most, csakis az enyém.

Mindig kihúztál a mélypontjaimból, és mindig ott voltál nekem, arra buzdítottál, hogy merjek álmodni. Sokunkat megérintesz és közösséggé formálsz. Legjobb barátok lennénk? Nem hiszem, mert mindenkinek őrzöd a titkát, minden dalszövegben, és minden dallamban van rejtélyed, nem lehet kiismerni téged. Mégis szeretlek, mégis hiányzol, amikor nem vagy velem.

Ha belegondolok, hogy mennyi mindenen mentél keresztül oly rég óta, egy semmi vagyok hozzád képest. Mégis azt érezteted velem, hogy minden vagyok. Tisztelettel, mindig a tiéd!