Négy éve, a gólyatáborban ismerkedtünk össze

Ha kimondom azt a szót, hogy barátság, az első gondolatom az összetartozás: tartozni valahova, valakihez, valakikhez, egy csapathoz, együtt megélni a jót és rosszat egyaránt. Hiszen nemcsak a boldogságban kell együtt úszni, hanem a bánatot is együtt kell megélni.

A közös programok iskolán kívül és belül egyaránt fontosak, a baráti kapcsolatokat feltétlenül ápolni kell. Szükségét érzem annak, hogy akit a barátomnak tartok, mellette mindig ott legyek, és ezzel egyidejűleg bátran kijelenthetem, hogy én is mindig számíthatok rá. Lehet, hogy személyenként különbözünk, de mi, barátok, ha mindenben nem is, de sok tekintetben megértjük egymást. Ezért vagyunk mi egység a sokféleségben.

A barátokkal való személyes kapcsolatot nagyon fontosnak tartom. Sajnos vannak, akik ebben a modern világban inkább a közösségi oldalakon tartják a kapcsolatot. Véleményem szerint ez az opció akkor jó, ha nincs lehetőség a személyes kapcsolat létrehozására. Én azt vallom, hogy a személyes és az interneten való kommunikáció egyaránt fontos, napközben ugyan a barátaimmal együtt vagyok, ellenben délután nem. Ezért tartom jó dolognak azt, hogy az interneten is tudjuk tartani a kapcsolatot.

A legjobb barátaimat a gimnáziumnak köszönhetem. A gólyatáborban ismerkedtünk össze, és ennek köszönhetően napról napra, hétről hétre mélyült el a kapcsolatunk. Életünk legfontosabb dolgait együtt éljük meg, a sikert és kudarcot egyaránt, ismerjük egymás gondolatait és legféltettebb titkainkat is megosztjuk egymással. Ehhez azonban teljes mértékben meg kell bíznunk a másikban, hiszen mindennek az alapja a bizalom, s ha ez nincs, akkor az egésznek semmi értelme. Most végzősök vagyunk, és lassan lezárul egy korszak, most még együtt vagyunk, most kell még örülnünk egymásnak. Bízom benne, hogy az elmúlt négy év nekik is sokat jelentett. Nekem biztosan. Remélem, hogy a negyedik év lezárta után is tudjuk majd tartani a kapcsolatot.