Béres sikeres idényt tud maga mögött Brnóban

– Arany a bajnokságban és a kupában, ezüst az Euroligában. Az érmek önmagukért beszélnek?
– Részben igen, hiszen nagyon sikeres idény van mögöttem. Amikor tavaly kiszerződtem, tudtam, hogy egy erős csapat tagja leszek, hogy az aranyért játszunk majd minden fronton. A cseh bajnokság kicsit hasonlít a magyarhoz, szóval nincs arról szó, hogy azokat az elsőségeket lebecsülném – ám az Euroliga-ezüst volt az igazi nagy teljesítmény idén.

– Ezek szerint a csapat sem bízott abban, hogy összejöhet?
– Na, titokban azért reménykedtünk, de már akkor is nagyon boldogok voltunk, amikor bejutottunk a Final Fourba – ilyen szempontból tehát a döntő valóban meglepetés volt. Szerintem ott sem vallottunk szégyent, egyszerűen jelenleg ennyivel jobb a Szpartak Moszkva.

– Az imént azt mondta: csak részben beszélnek önmagukért az érmek. Mi lenne a másik „rész”?
– Talán nem nagyképűség, ha azt mondom, engem már nem elsősorban az arany érdekel. Legalább ilyen fontos, hogy jól érezzem magam. Nos, Brno nagyon a szívemhez nőtt. A körülményekre nem lehet panaszom, minden adott a nyugalomhoz. A csapatnál pedig remek a hangulat, amiben nyilván szerepet játszik, hogy egy játékos kivételével már mindenki nyert már Euroligát, azaz nem kell görcsösen bizonyítanunk semmit.

– Mi a helyzet az „itthonmaradttal”, azaz férjével, Sztojan Ivkoviccsal? Tudtak azért találkozni?
– Igyekeztünk minél több időt együtt tölteni, és azt hiszem, sikerült is kialakítanunk egy működőképes menetrendet. Eszerint ő a fiúk meccse után azonnal hozzám indult, kinn volt velem pár napot, majd jött vissza. Gyanítom, még életében nem vezetett ennyit, mint ebben a hét hónapban.

– Miben látja a különbséget egykori és jelenlegi csapata között? Ugye, mondhatom, hogy jelenlegi?
– Igen, még egy évig él a szerződésem, szóval még cseh vagyok.

– „Cseh vagyok”?
– Hát, kinn már szinte annak tartanak, beszélem a nyelvüket, beilleszkedtem, szóval igen.

– Visszatérve a kérdésre: mi a különbség?
– Brnót egy szóval tudom jellemezni: profizmus – ami persze nekem és a családomnak is áldozatot jelent. Azt azonban tudni kell: ha Pécsett olyan egészséges körülmények lennének a pályán és azon kívül is, mint egykor, akkor mindenki itt akarna játszani. Remélem azonban, hogy megfordítható a folyamat.

– Ezzel arra céloz, hogy még tartoznak Önnek? Vagy a férjének üzenő transzparensre utal?
– Válasszuk külön a kettőt! Igen, tartoznak nekem, másfél éve várok egy félszezonnyi fizetésemre. A transzparens miatt pedig én nem a szurkolókra haragszom: úgy vélem, ők csak egy tömegmanipuláció áldozatai lettek.

– Mit gondol arról, hogy Rátgéber László Moszkvában folytatja pályafutását?
– Elmondtam neki a véleményem, de ez szigorúan csak rá tartozik. Persze a magam részéről sok sikert kívánok neki.

– Fegyverneky Zsófia a csapattársa lesz. Még boldogabb idénynek néz elébe?
– Zsófi úgy döntött, hogy kipróbálja magát külföldön, és szerintem meg is fogja találni a számítását. Örülök persze, hogy itt lesz, és amiben tudom, segíteni is fogom.