Jó úton jár most a PMFC Nagy Tamás szerint

– Vége a veszprémi munkának?

– Vége. Elsősorban azért, mert nem volt meg a megfelelő kvalitás a csapatban ahhoz, hogy az NB II.-ben az első nyolcban végezzünk, márpedig én ezt vállaltam. Nagyon szerény anyagi körülmények és feltételrendszer mellett dolgoztunk, amikor eljöttem, még az is kérdéses volt, hogy az NB III.-at el tudják-e vállalni. De hozzáteszem, hogy nagyon jó közegben voltam, kiváló embereket ismertem meg.

– Azóta lógatja a lábát?

– Július elseje óta itthon vagyok, lógatom a lábam. Pontosabban sokat olvasok, úszom, biciklizem, tehát inkább úgy fogom fel az egészet, hogy feltöltődésre szánom az időt. Végre ismét sportolok, ami nagyon feldob.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Nagy Tamás nem zárkózott volna el, ha valaki igényt tart a munkájára
[/caption]

– Ez kétségtelenül jó időtöltés, majd alkalomadtán csatlakozom. Ugyanakkor csak fáj a szíve amiatt, hogy eközben a kollégái javában dolgoznak.

– Nekem nem azért fáj a szívem, mert a kollégáim dolgoznak, annak én örülök. Hanem azért, mert én munka nélkül vagyok. Ezt nehezen viselem, ilyenkor túl sokat golyózok. Nekem lételemem a munka, az ezzel járó ritmus, hiányoznak a napi dolgok, teendők.

– Nem volt rá lehetősége, hogy ebben a szezonban is dolgozzon?

– Nem igazán. Voltak emberek, akik felhívtak, és felajánlották, hogy segítenek csapatot találni, de végül direktben nem kértem fel senkit.

– Miért, csak így működik?

– Egyre inkább ott tartunk, hogy enélkül nem találják meg az embert. Ha nem jelentkezel be, vagy nem tolnak be mások, nem nagyon megy. Lehet, hogy nekem is változtatnom kell majd, s kell egy olyan képviselő, aki felvállal engem.

– Az olyan megoldás sem érdekelte, mint Csank János esetében? Elment a megye I.-es Váchoz.

– Nem kerestek meg. Én senki elől nem zárkóztam volna el, aki igényt tart a munkámra.

– A család azért nem maradt teljesen futball nélkül, a lánya, Lili nemrég ünnepelte harmadik bajnoki címét az MTK-val.

– Nekem nagyon sok idő kellett ahhoz, hogy befogadjam, a lányom futballozik. De most már semmi más nem érdekel, csak az ő lelki fejlődése, az, hogy jól érzi magát abban, amit csinál, ráadásul sikeres is. Teljes mértékben osztozni tudok az örömében. A foci mellett pedig gyakornokként dolgozik egy sportcsatornánál, remélem, később összejön neki, hogy ilyen területen helyezkedjen el.

– Ugorjunk: volt a Pécs–Fradin?

– ... (hosszú csend)

– Halló, hall még? Volt a Pécs–Fradin?

– Nem.

– Oké, de kicsit bővebben: miért nem?

– Nem akarok erről különösebben beszélni. Mindkét csapatnál dolgoztam, mindkettő megérint érzelmileg, és talán nem tudtam volna megfelelően kezelni a helyzetet, nem tudtam volna, minek örüljek. Biztos nehezen hiszi el, de amikor vasárnap mentem a Forma–1-re, még nem tudtam, mi lett az eredmény.

– Akkor így hiába kérdezném meg arról, hogy milyennek látta a PMFC-t.

– Azért mocorog bennem a kisördög, megnéztem az ismétlést a tévében. A kertek alatt azért követem a dolgokat, kíváncsi voltam, mégis hogyan nézett ki a mérkőzés.

– És?

– Egyetértek azzal, amit írt: a PMFC jól futballozott a bajnokaspiráns Fradi ellen. A pécsi csapat morálisan nem is szenvedett vereséget. Én ugyanazt a törekvést kezdtem el, amit a Marciék (Márton Gábor, a PMFC edzője – a szerk.) most visznek, vagyis a legfontosabb az, hogy egy közösséget, egy jó közösséget hozzanak össze. Erősíteni kell a játékosokban a hovatartozás érzését, el kell érni, hogy megértsék, mit jelent ez a klub, miről szól pécsi futballistának lenni, el kell jutni odáig, hogy mindent odaadjanak ezért a csapatért.

– Ha ez összejön, mire lehet képes a PMFC?

– Erről majd akkor lehet beszélni, ha már lement ez a négy-öt rázósnak ígérkező hét. Lehet, hogy a PMFC egy második MTK lesz, de ehhez időre van szükség, és nem szabad lelépni erről az útról. Nagyon ügyelni kell arra, hogy a tehetséges fiatalok mellett megfelelő arányban legyenek jelen a stabilitást jelentő tapasztaltabb játékosok. Előbbiek ugyanis egy-két vereség után elbizonytalanodnak, s ilyenkor van nagy szükség az utóbbiakra. Például Lantosra, Baloghra, Mohlra vagy éppen Wittrédire. Úgy érzem, arányaiban egészen jól néz ki ez a csapat, aminek nagyon örülök. Ugyanis természetesen továbbra is szurkolok a pécsi futball sikeréért.