Máté János hosszú idő óta a pécsi kosárélet fontos szereplője

– Melyik az a meccs, amelyikre a legszívesebben emlékezik vissza?

– Nyilván nagyon sok van, hadd gondolkodjam. Egyet nem is tudok kiemelni, legyen tehát kettő. Az egyik egy női: a Szekszárddal játszottunk, még a nyolcvanas évek végén valamikor, szoros meccs volt, az ellenfél vezetett három ponttal, mi támadtunk, Horváth Jucika pedig az utolsó pillanatban dobott egy triplát, ezzel mentettük hosszabbításra a találkozót, amelyet aztán meg is nyertünk. A mai napig meg tudom mutatni azt a pontot a parkettán, ahonnan dobta! A másik, nem meglepő módon, a 2009-es kupagyőzelem a férficsapattal. Szombathelyen nyertünk a döntőben a házigazdák ellen, emlékszem, a hazai szervezők megkérték a tudósítónkat az utolsó negyed előtti szünetben, hogy üljön el máshova, mert itt a végén görögtűz lesz majd. Nos, nem lett görögtűz...

– Dolgozott edzőként is, csapatvezetőként is. Melyik volt jobb?

– Nem tudom különválasztani a kettőt. A női gárdát egy nagyon nehéz időszakban kellett átvennem, 0-12-vel állt a csapat. Egy fél idényt ültem a kispadon, bennmaradtunk, pont az előbb említett mérkőzésen dőlt ez el. Később pedig az én közreműködésemmel került Pécsre Iványi Dalma, Jolanta Vilutyte, Zsolnay Gyöngyi. A csapatvezetői munkát is élveztem: megszerezni egy játékost, egy edzőt, velük futni egy évadot, látni, hogy jó volt a döntés – ezek tényleg nagy pillanatok.

– 2003-ban került vissza az élvonalba a pécsi férfikosárlabda. Az elmúlt tizenkét évre hogyan tekint vissza?

– Sikerként, mindenképpen. Nagyon jó kosarasok fordultak meg nálunk, említhetném a tragikusan fiatalon elhunyt Horváth Zoltánt, aki nálunk lett első osztályú kosaras, de Sztojan Ivkovicsot is, aki itt fejezte be a játékos-pályafutását, s lett tréner, mostanra meg szövetségi kapitány. Az volt a legeredményesebb időszakunk, de az elmúlt öt évben is rendre ott vagyunk a rájátszásban, ami nagy szó, mivel többször is nálunk sokkal komolyabb költségvetéssel dolgozó csapatokat előztünk meg.

– A kosárlabda csapatjáték, szokták mondani. A mostani munkájára is jellemző ez?

– Teljes mértékben. Czerpán Istvánnal, a PVSK elnökével már időtlen idők óta együtt dolgozom, de rajta kívül is nagyon sokan segítenek, politikusoktól kezdve üzletemberekig. A sikerességhez elengedhetetlen, hogy az egyéni érdekeket háttérbe szorítva, együtt küzdjünk a folyamatos előrelépésért.

Immár huszonhat éve PVSK-s

Máté János 1958-ban született Veszprémben. A Győrben érettségizett, ezt követőn került Pécsre, a tanárképző főiskolára földrajz–testnevelés szakra. A diplomaszerzés után öt évig a Bánki Donát Utcai Általános Iskolában tanított. Ezen időszak alatt is tartott edzéseket a PEAC színeiben. 1989-ben ment át a PVSK-hoz, azóta – egy kisebb szünetet leszámítva – folyamatosan ott dolgozik. A férficsapat vele érte el legszebb sikereit: 2009-ben a PVSK-Pannonpower megnyerte a Magyar Kupát, s Szuperkupát, s második lett a bajnokságban. Jelenleg a fiú utánpótlás szakosztályt vezeti. Második házasságában él, két gyermeke van. A család Pellérden lakik.