Nagy Tamás hiába akart segíteni a PMFC-nél, Szekszárdon kötött ki

– Akkor ismét nemcsak a domolykók, balinok töltik ki az életét, hanem a futball is. Pedig előbbi sokkal nyugalmasabb, vagyis adja magát a kérdés: miért vállalta el az NB III. Közép csoportjában nulla ponttal utolsó helyezett Szekszárd irányítását?

– Egyszerű a magyarázat. Azért, mert felismertem, hogy Pécsett nincs szükség a munkámra, annak ellenére, hogy pécsi vagyok – válaszolta Nagy Tamás, aki pedig 2003-ban bajnoki címet is nyert a másodosztályban a PMFC-vel, s volt a Ferencváros másodedzője és megbízott edzője is. – Én felajánlottam a munkámat az újjászerveződő klubnál. Nem vezetőedző akartam lenni, egyszerűen valamilyen módon szívesen részt vettem volna az építkezésben, de nem volt rám igény. Szekszárdról viszont megkerestek, felvázolták azt a tervet, miszerint két éven belül fel akarnak kerülni az NB II.-be, ez a kihívás pedig érdekelt, ezért vállaltam el.

– Indulatosnak tűnik.

– Pedig nem vagyok az. Inkább sértett vagyok, azért, mert ez a dolog érzelmileg mélyen érint. Azt gondolom, tudtam volna valamit tenni a PMFC-ért, és ez számomra egyáltalán nem anyagi kérdés lett volna. Sajnos érzékelhető, hogy Magyarországon sok klubnál nem kizárólag szakmai koncepció, hanem baráti kötődések alapján alakítják az egyesületet, a szakmai stábot. Úgy látszik, én sosem tartoztam egyetlen baráti társasághoz sem... Mindig magam csináltam a dolgaimat, s úgy gondolom, vagyok olyan értékes, mint azok, akik folyamatosan kapják a lehetőségeket. Félreértés ne essék, én most ezzel nem akarom leminősíteni a különböző csapatoknál dolgozó kollégáimat, de ez a véleményem.

– Túl sok jó sanszot, szép feladatot valóban nem kapott az utóbbi időben.

– Úgy látszik, nekem már csak a harc marad. Voltam Komlón edző, aztán Szentlőrincen, most pedig Szekszárdon. Az egyik korábbi Vasas-játékos nemrég azt írta nekem, igazán megérdemelném már, hogy a halak helyett valami jobb csapatot fogjak ki. Sajnos idővel át kell értékelni az életemet. Nekem ez a szakmám, ezért tanultam, dolgoztam, de itt, Baranyában, sőt, egy megyével arrébb is lenyomták, szétverték a futballt, nem találni megfelelő kihívást, feladatot. Lehet, hogy a későbbiekben meg kell majd hoznom egy komoly döntést, ami a családomat is érintheti.

– De jelen pillanatban Szekszárdon kell komoly döntéseket hoznia, hogy a csapat mielőbb eredményes legyen.

– Így van! A feltételrendszer egyébként olyan, amilyet elképzeltem magamnak, minimum NB II.-esek a körülmények. Minden megvan ahhoz, hogy lehessen dolgozni. Most gyorsan csapatot kell formálni, építeni, mert a felkészülés elég viszontagságos volt, így pedig nem lehet ezt csinálni. Mostantól jöhet az állandóság, stabilizálni kell az együttest, s minél előbb fel kell zárkóznunk, hogy a végén ne legyenek kiesési gondjaink. Ezt reális célkitűzésnek tartom.