Kosárlabda: Nagy Dorottya még csak 18 éves, de már válogatott

– Első a gratuláció, de rögtön utána egy kérdés: hogy vagy?
– Köszönöm, már javul a lábam – árulta el Nagy Dorottya, akinek a válogatott edzőtáborában húzodott meg a combja. – Úgy volt, hogy három hetet ki kell hagynom, de nem lesz az annyi. Szerintem jövő héten már pályán leszek.

– Azért gondolom, a sérülést is elviselhetőbbé teszi, hogy ott voltál a válogatottnál, az Izland elleni Eb-selejtezőn be is mutatkoztál.
– Hihetetlen érzés volt! Őszintén megmondom, nem gondoltam, hogy ilyen hamar pályára léphetek a csapatban. Izland ellen, az utolsó két percre kaptam lehetőséget. Hát... Hogy is szokták mondani? Bizsergető érzés volt. És hihetetlenül izgultam.

– Máskor is szoktál?
– Tétmeccsek előtt mindig, de persze aztán hamar elmúlik. A korábbi térdsérülésem után ez most nagyon jót tett nekem. Hogy ott lehettem, hogy játszhattam is. Meg talán jól jött az is, hogy egy kicsit kimozdultam a megszokott környezetből. Mondjuk, a munka, a szisztéma nagyon hasonlított a PINKK-nél megszokottra, így ez sokat könnyített a dolgomon.

– És hogy érezted magad az edzőtáborban? Mégiscsak te voltál a „zöldfülű”.
– Nagyon kedvesek voltak a többiek. Bár az azért érződött a rutinosabb játékosokon, hogy furcsállják, hogy ennyi fiatal van a keretben. Így azért nehezebb eredményt is elérni. De edzésen is sokat segítettek a többiek, Lakóth Anna még azon kívül is nagyon sok jó tanáccsal látott el.

– Mi a helyzet a PINKK-kel? Mintha kicsit kétarcú lenne a csapat.
– A szezon elején idő kellett, hogy összeszokjunk, sok volt az új játékos. Újabban sajnos a sérülések sem kerülnek el minket, de most már elindulunk felfelé.

– Meddig vezethet az út?
– Azért a dobogóra szerintem oda kell, hogy férjünk. Van bennünk annyi. Ami meg engem illet, szeretnék minél többet játszani, fejlődni, és ismét meghívót kapni a válogatottba. Most már visszavágyom oda.