Angliai karrier: pécsi fiatal a Leicester City-nél

Néhány éve még a PVSK-ban, majd később a PMFC-ben edzett Ambrusics Róbert, aztán 14 évesen az MTK-hoz szerződött. Nem titkoltan azzal a céllal, hogy egy nagyobb, budapesti klubban jobban szem előtt lesz, könnyebben bekerülhet a válogatottba. Így is történt, a korosztályos nemzeti csapatokban folyamatosan védett, legutóbb az U17-esek Szombathelyen rendezett Európa-bajnoki selejtezőcsoportjának mérkőzésein őrizte a magyar kaput.

[caption id="" align="alignleft" width="350"] Angliában valódi profizmussal találkozott a pécsi srác (fotó: Laufer László)
[/caption]Mindezt már a Leicester játékosaként meséli Ambrusics Róbert, aki tavaly igazolt az angolokhoz. Nem volt egyszerű: az MTK-nál még élő amatőr szerződése volt. „Nem tudtunk megegyezni a klubváltásról, ezért felbontottuk a szerződését. Nem ment könnyen, pénzbüntetést kaptunk, ráadásul 2009 júniusáig eltiltották Magyarországon” – mondta az édesapa, a korábbi komlói NB I-es kézilabdázó, Ambrusics Róbert.

Megérte a hercehurca, hiszen a fia amellett, hogy továbbra is a magyar válogatott kapusa, a Leicester (a felnőttek a harmadosztályban szerepelnek) egyik megbecsült játékosa lett. Jelenleg a 19 éveseknél véd (16 évesen!) az akadémiai bajnokságban, a tartalékoknál már ült a cserepadon, s együtt edz a felnőttekkel.

– Két éve a Leicester nyerte az akadémiai bajnokságot, vagyis az utánpótlásképzés kiváló. Az ország több régióra van osztva, mi például a Newcastle, a Chelsea, az Aston Villa, a Portsmouth, a Manchester City és a Tottenham csapataival mérkőzünk meg, a sorozat ugyanis független attól, hogy a felnőttek éppen hányadik osztályban szerepelnek – mondta a fiatal kapus.

Az angol klubnál rögtön négy évre írtak alá vele, jövőre, miután elmúlt 17 éves, életbe lép a hároméves profi szerződés. Persze addig sem kell összehúznia a nadrágszíjat: „Akadémiai szinten is több pénzt lehet keresni, mint egy magyar átlagember. A többiekhez hasonlóan egy családnál lakom, akik szintén a klub alkalmazottai, és az a feladatuk, hogy tökéletesen ellássák a náluk elhelyezett játékosokat. Aztán aki már fenn tud tartani magának egy lakást, az kiköltözik.”

Hogy mennyire figyelnek a klubnál a játékosokra, jelzi, hogy az este Angliába repülő kapust taxi várja majd a reptéren, amivel hazafuvarozzák. A szülőket is megkülönböztetett elbánásban részesítik, árulja el az édesapa: „Olyan szinten elismerik, hogy ügyes a fiú, hogy ha kint vagyunk, az igazgató meghív minket ebédre, s a meccset a mögötte lévő sorból nézhetjük végig. Odajön hozzánk a felnőttcsapat edzője, érdeklődik, hogy rendbe jött-e Robi sérülése, szóval nagyon figyelnek ránk. Egy évben hatszor utazhatunk családostul hozzá, ő ugyanennyiszer jöhet haza, ezt is a klub állja.”

Vagyis minden szép, minden jó, remélhetőleg jó is lesz a vége (a cél a felnőttcsapatban szerepelni, aztán irány egy nagyobb klub, vagy ha jól érzi magát, marad Leicesterben), de sem a gyerek, sem a szülők oldaláról nem volt olyan könnyű.

„Tényleg minden jó, de keveset vagyok otthon, és ez egy negatív pont” – ismeri be a honvágyat a 15 évesen a szülői háztól messzire elszakadó kapus. „Amelyik szülő hasonló döntés előtt áll, készüljön fel, mert nagyon kemény. Pont azok a kamaszévek esnek ki, amikor támogatni kell a gyereket. Nehéz elválni” – teszi hozzá az édesapa.