Biczó Bence: már nem lesz tartalékolás

– Legyünk túl a nehezén: miért úszott rosszabb időt a fináléban, mint az elődöntőben?

– Egyszerű: nem kezdtem jól az első százat. Sokkal, de sokkal bátrabban kellett volna mennem az első perctől kezdve. Az országos bajnokságon például így tudtam megelőzni Cseh Lászlót. Ezt hibáztam most el, tartalékoltam a második százra, ám Laci akkorra már annyira ellépett, hogy nem tudtam behozni.

– Írhatjuk ezt a rutin, illetve a rutintalanság számlájára?

– Nem hiszem, hogy arra kellene. Sokkal inkább arról van szó, hogy idén ez volt csupán a második versenyem, azaz eddig legfeljebb a stopperórával küzdöttem, nem tapasztaltam meg, milyen az, amikor a jobbomon meg a balomon is tépnek mások a medencében.

– Ezen számítás szerint London mindössze a harmadik versenye lesz...

– Igaz, de azért ott más lesz a történet. Egyrészt az olimpia mégiscsak az olimpia, szóval arra készülök már jó ideje, arra van kihegyezve az összes tréningünk, hogy ott legyek csúcsformában, másrészt pontosan tudom, hogy ott nem lehet hibázni, ott maximumot kell majd úszni, ott nem lesz tartalékolás.

– Edzője, Sántics Béla mit szólt az eredményhez?

– A középdöntős időm neki is tetszett, a döntős már nem anynyira. Ugyanakkor nem mulasztotta el leszögezni, hogy azért mégiscsak ezüstérmet szereztem egy Európa-bajnokságon.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Biczó Bence majdnem a maximumotnyújtotta a debreceni úszó Európa-bajnokságon, de London mindennél fontosabb
[/caption]

– Ez igaz, gratulálunk mi is. Összességében milyen volt a verseny Debrecenben?

– A szervezésre egy rossz szavam nem lehet. Hétfőn és kedden még kevesebb néző volt, de szerdától már rengetegen szurkoltak nekünk, magyaroknak. A sok érem talán ennek is köszönhető: bár mi, magyarok, a többi ország sportolójához hasonlóan úgy vágtunk neki a viadaloknak, hogy elsődleges azért az olimpia, a hazai közönség mindenkiből kihozta a maximumot.

– Vagy majdnem a maximumot, ugye?

– Értem a kérdést. Igen, majdnem a maximumot.

– Tudom, hogy helyezésekről már csak babonából sem fog beszélni, de azért lőjük be valahogy: az 1:54.79, ha mondjuk a verseny a parton dőlne el, azaz nem is kellene beugrani, hanem a, mire lenne elég?

– Jelenleg ez a világ hatodik legjobb ideje, de ebből tényleg nem lehet kiindulni. Az a cél, hogy megússzam a legjobb időmet, mert úgy valószínűleg ott lennék a fináléban. Ha ez sikerül, akkor már elégedett leszek.

– A londoni játékokig még van néhány hét. Addig tréningek, edzőtáborok váltják egymást?

– Persze. Egyelőre még könynyített formában, már amennyire könnyített az, hogy hajnalok hajnalán kezdünk. De nem szólok egy rossz szót sem: olyan jókat alszom mostanában, mint már nagyon régen.